Élménybeszámoló

Szezonnyitó túránk – Nádudvar – 2016 április 2-3.

Sz’asztok.

Hétvégi túránkkal kapcsolatban első mondatom a köszöneté. Köszönet Etának és Kálmánnak, hogy ezt a felejthetetlen programot összerakták nekünk, és köszönet a lovastanya minden dolgozójának a fejedelmi ellátmányért.

Szóval, végre elérkezett az első túránk is. Hosszú volt a várakozás, de azt hiszem megérte. Már nagyon vártuk, hogy végre a “vas”, és vele együtt mi is új életre keljünk. Bömbi az induláskor, mikor felszállt a motorra meg is jegyezte, hogy erre a mozdulatra várt hónapok óta.

Reggel befutott Balu és egy rövid kávé után indultunk a találkozó helyére. Kicsit még csípős volt az idő, de ilyen hosszú böjt után ez mit sem számított. A csapat ( Tomiék, Ákosék, Bazsiék, Balu, Manó, Pipás és mi ) a megbeszélt időben összegyűlt, ahonnan egy kávé és a szokásos eligazítás után indultunk útnak. Gyönyörűen sütött a nap, de a hőmérséklet hagyott némi kívánni valót maga után, így beiktattunk egy plusz megállót. Az igazi kalandot a 33-as úton éltük át. Nagyon nagy oldalszelet kaptunk, így óvatosabbra vettük a sebességünket is. A szél elkísért bennünket Nádudvar határáig, ahol vártak bennünket Eta és Kálmán, akik innen kezdve végig “fogták a kezünket”.

A szállás elfoglalása után mentünk a Képzőművészeti Szakiskolába, ami egy szenzációs élmény volt. Nemezezés, bőrművesség ( saját karkötő készítés ) korongozás, szövés, fonás várt ránk. A csapat nagy lendülettel vetette bele magát ezekbe az ősi foglalatosságokba. Jó volt nézni a lelkes arcokat, ahogy belevetettük magunkat az alkotásba. Utána látogatást tettünk az ősi Fazekas család egyik képviselőjének a műhelyében. Érdekes volt hallgatni a nagy múltú család történetét.

Ezután visszamentünk a szállásra, ahol némi “gyümölcslé” elfogyasztása után nekiveselkedtünk a slambuc elfogyasztásának. Majdnem nem sikerült. Nagyon finom volt, a csapat degeszre ette magát. Utána kis csevej, majd egy nagy alvás.

Reggel kakasszóra és bőséges reggelire ébredtünk. Fenséges és felettébb bőséges volt. Reggeli után a Fazekas család legifjabb mesterét látogattuk meg. Megcsodálhattuk a méltán híres nádudvari fazekasság szebbnél szebb darabjait, valamint a dinasztia már nem élő tagjainak a munkáit is.

Ezután irány a Lovastanya. Itt egy pompás bemutatót láthattunk, ahol bebizonyosodott, hogy a ló és az ember kapcsolata micsoda harmóniát tud eredményezni. Ez a harmónia mindaddig tartott amíg néhányan nem kezdtünk el lovagolni. Ahogy az oktató mondta, gratulál nekünk és a lovaknak is. Lovaglás után egy pompás ebédet kaptunk. Utána még egy kicsit beszélgettünk, elkészült a közös fotó, majd a csapat elindult haza. Hortobágyon megnéztünk a híres hidat, még egy kicsit ejtőztünk és egy megállóval remélem mindenki élményekben gazdagon, sikeresen hazaért.

Köszönet a részvételért, a fegyelmezett motorozásért. Jó volt újra Veletek.

Jana