Motorrevű olvasói teszt – Chopperek és cruiserek

Örömmel tettem eleget a Motorrevű meghívásának, hogy vegyek részt egy olvasói teszten. Nem akármi volt a menü: 2 chopper és 2 cruiser tesztelése – a Bakonyban.

2010 május 25.

Korán reggel felültem a Honda Shadow VT750C4-esemre és irány a szerkesztőség. Rövid papírmunka és eligazítás után birtokba vettük a paripákat.

A felhozatal (a fehéres színű Victory kakukktojás, nem volt része az összehasonlításnak)

Harley Davidson Wide Glide 96 köbinch

(kb 1,6 literes blokk)

Az első benyomások kellemesek, dögös chopper forma, a fekete és a narancs szín dominál. A bukócsöve elég puritán. Tetszik ugyanakkor a részletek kidolgozottsága, például a lámpatest. Hajrá. Indítás. Akkorát ránt és csattan, hogy majd leveri a fél vesémet. Kemény. A kuplung és a váltó is erőt kíván, nyers erőt sugároz a gép. Menet közben igen agilis, intenzíven gyorsítok vele a budapesti forgalomban. Az M7-esen sincs baj a teljesítménnyel, meg sem kottyan neki a 130 km/h. Gázadás, gyorsítási orgia, majd döntögetem egy kicsit sávváltáskor, nagy sebességnél. Tetszik. Feszes a futóműve, stabil, a gerincemen érzem, ahogy az útbarázdákon áthaladok, jó keményre állították a hátsó rugóstagot. Viszont ergonómiából csak közepes osztályzatot kap. Hajlott háttal ülök, amit hosszabb távon nehezen viselnék, nem tetszik a váltókar pozíciója sem. Mivel a teljesítmény mit sem ér, ha nem tudjuk rövid idő alatt súrlódási hővé alakítani a mozgási energiát, s megállítani a száguldó tömeget, komoly fék dukálna ide. Az első fék hatékony is és jól adagolható, de a hátsó mintha ott sem lenne. Miképpen is foglalhatnám össze egy mondatba a benyomásaimat, ez a gép egy nyers, macsós motor, egy mobil szobor, ami megy, mint a meszes…de nem az én motorom, mivel nem a termetemre való. Mivel menet közben nem hallottam a hangját, álló helyben megpörgetem egy kicsit, de meglepetésre nem olyan hang jön ki belőle, amit az ember egy Harley-tól vár. Inkább konszolidált, mintsem dögös a hang a kilégzéskor, hiába, környezetvédelmi normák is vannak a világon. Nyilván léteznek olyan kiegészítők, melyek orvosolják a kifogásoltakat, jó pénzért.

Kawasaki VN1700

Testes cruiser fílingje van. Az is, érezni a súlyán is. Rögtön látszik, hogy van benne anyag, meg technika is. Felülök, minden rendben. A kormány-ülés-lábtartó háromszög teljesen rendben van, ezt a gépet rám szabták. Indítok. Meglódul a nagyvas és visz magával. Szó szerint. Dübörögnek a lóerők, hamar beérem a korábban induló tesztelő csapatot az M7-es pályán. A nagyvas szinte mindent elintéz helyettem, az út egyenetlenségeit eltünteti, nyomaték hegyek állnak rendelkezésre, a fék is komoly…Hawai van. Nem szögletesek a reakciók, a nagyvas minden szempontból simán működik. Aztán szép lassan felébredek az ámulatból és átveszem az irányítást a nagyvas felett. Döntögetem egy kicsit. Provokálom. Kövérgáz, majd visszatekerem a markolatot. A nagyvas irdatlan motorfékkel kellene, hogy büntessen, de ez elmarad, a megcsúszás veszélye nem fenyeget. Ride by wire a rendszer neve, a fojtószelepet nem direktben működteti a gázmarkolat és a bowden, hanem elektronikus vezérléssel, motorral. Aki a puritán megoldásokat részesíti előnyben, az akár finnyáskodhatna, hogy ennyi elektronika mit keres egy ilyen gépen, hol marad a fíling…s.t.b., de le kell szögezni, a motor kiváló, a huszonegyedik század power cruiser gépei ilyenek. A high tech mindenhol jelen van a nagyvason. Bizony, a Kawa magasra tette a mércét. Fehérvár után északnak vesszük az irányt a 81-esen, a kéjelgést országúton folytatom. Lendületesen haladunk, simán előzzük az előttünk szuttyogókat. Remekül teljesít a nagyvas. Ez egy olyan cirkáló, amivel bármilyen hosszú kirándulás örömtelivé válik. Tesztmotorcsere következik, lássuk, milyen az Intruder.

Suzuki Intruder M1500

Szintén egy testes cruisernek látszik, széles tank, robusztus forma. Ami rögtön meglep, az a nem túl kellemes ergonómia. Mint egy sportmotoron, előre hajló derékkal ülök, a lábtartók is fura helyen. Hmm. Aztán indulunk, sivít a blokk és tol a gép, mint az állat. Pörög, dinamikusan reagál, ezt remekül csinálja. Gyorsítási orgiák és intenzív fékezés a következő percekben a teszt tárgya, tetszik, amit tapasztalok. Ja, és ez az egyetlen gép, amelyiken van plexi, tehát szélvédelemről is beszélhetünk. A többieknél a felsőtestem a motorfék támogatására szolgál 🙂 Hosszú útra, gyors menetre kiváló lenne az Intruder, nem vitás. Az az én problémám, hogy mást várok egy cruiser-től, az ilyen testtartás szokatlan számomra. Precízen működik minden kezelőszerv. Stabil a futóműve is. A széles, sajátos profilú gumi némi elszántságot kíván a kanyarodáskor, rendesen nyomni kell, ha be akarom dönteni. Dolgozom is vele. Bár tetszik ahogy tol, ez sem az én motorom, ahogy a Harley-nál, itt is az ülés-váltó-kormány pozíció miatt esik ki a pikszisemből. Megállunk, kávészünet következik Bakonycsernyén, ahol a kupaktanács kijelöli a további teszt útvonalat. Irány Tés. Következik a fényképezés.

Honda Fury – Honda VT1300CX

Átülök a Fury-ra. Nagyon bejön a forma, a chopperes vonalvezetés, az ívek, formák, a légies dizájn. Minden kezelőszerv a helyén, rögtön tegeződünk. Welcome home, sugallja a kék chopper. Vigyorgok is a sisakban, a fényképezés alatt nem esik nehezünkre jó arcot vágni 🙂 Ezután indulunk Tésre, a szélmalmokhoz. Itt beállunk a gépekkel, háttér a csodás bakonyi táj, pazar a környezet, pazar a négy motor. Kattog a fényképezőgép. Majd gyönyörű erdei úton át Zirc és Bakonybél, ismételjük az áprilisi SHOC-os klubtúrát, mindenki nagy megelégedésére, szép nyugodtan gurulunk és magabiztosan vesszük a kanyarokat. Ebben remek partner a Fury. Közepes tempót megyünk, élvezzük a cirkálást. A Fury kezesen teljesíti parancsaimat. Nyomatékos blokkja tol rendesen, bár a három gép közül ennek legkisebb a hengerűrtartalma, az országúton nem kelti gyenge gép benyomását. A fék is tökéletes. Beköszön viszont a saját kardános gépemen is tapasztalt gázelvételi reakció, hmmm… A Fury ergonómiája tetszik leginkább. Minden a legnagyobb rendben, minden kézre áll, kényelmesen ülök, és élvezem a motorozást. A villaszögnek köszönhetően a fordulóköre jó nagy, míg a többi géppel egy íven megfordulok az úttesten, a Fury-nál ipszilonozni kell. Ennek ellenére könnyen terelhető, döntögetem is rendesen a kanyarokban, szépen hagyja magát. A futómű rendben van. Érdekes, hogy értékelhető hangja egyik gépnek sincsen, a Fury duruzsolását lehet hallani leginkább. Itt tartunk, a különböző emissziós normák betartása érdekében a gyári V2-k villanymotorszerű hangot adnak. Nem ehhez vagyunk szokva 🙂 Hát, a Fury szíven üt. Remekül érzem magam a nyergében. Ha a menettulajdonságait nézem, elégedett vagyok.

 

 

Ebéd után újra egy kis Intruder, majd Kawa. Várpalotán megosztjuk a tapasztaltakat Mező Janival, aki interjút készít mindannyiunkkal, elmondjuk a tapasztaltakat. Majd az égi áldás elől menekülve irány Budapest, előbb a 8-ason, majd az M7-esen. Tempót motorozunk, könnyedén tartjuk a 130-as, néha afeletti 🙂 sebességet. Belecsípünk egy jégeső felhő szélébe, lassítunk, de nem állunk félre, majd a szilárd halmazállapotú csapadék elmúltával valamivel jobb körülmények közt, esőben hajtunk tovább. Pesten szerencsére csak szemerkél. A szerkesztőségi mélygarázs a végállomás.

Itt felkapom a Shadow C4-esemet és újabb versenyfutás kezdődik az esőfelhőkkel, amit sikeresen meg is nyerek. Kellemesen elfáradva tolom a helyére a paripámat, felszerelés leápolás után védőital vételezés, nem volt más otthon, mint malátaszörp, a csudába 🙂 aztán jöhet az élménybeszámoló, nyúlok a telefonomért.

Remek, élményekben gazdag nap volt, köszönet a Motorrevűnek a lehetőségért.

 

Leg-ek – szubjektív vélemény

Legszebb forma: Fury
Legkevésbé tetszik: Intruder

Legdögösebb fényezés: Harley

Legjobb gázreakció: Kawa
Gázelvételi reakció nem tetszik: Fury

Legkényelmesebb üléspozíció: Fury
Legkevésbé: Intruder

Legjobb fék: Kawa
Legkevésbé: Harley

Legdinamikusabb: Intruder

Legjobban kezelhető váltó: Kawa
Legkevésbé: Harley

Legkezesebb: Fury

And the winner is…

Nálam holtversenyben a Fury és a Kawa lett a nyertes, orrhosszal talán a Fury győzött.

 

Egy csavargásra mindenképp a Fury jönne szóba, míg egy hosszú cirkálásra, utassal, csomaggal a Kawa. A többi tesztelő véleményét és a motorok részletes adatait a Motorrevű 2010/7. számában keresd.

F.Tamás

Néhány adat a kipróbált motorokról

 

	Harley Davidson Wide Glide	Honda Fury	Kawasaki VN1700	Suzuki Intruder M1500
Blokk	Léghűtéses Twin Cam	Folyadékhűtésű SOHC 52°C V2	Folyadékhűtésű SOHC V2	Folyadékhűtésű OHC V2
Lökettérfogat	1584 cm³	1312 cm³	1700 cm³	1462 cm³
Furat x löket	95,25 x 111,25 mm	89,5 x 104,3 mm	102 x 104 mm	96,0 x 101,0 mm
Legnagyobb teljesítmény	nincs adat	58 LE (42,5 kW) @ 4250 1/min	74 LE (55 kW) @ 5000 1/min	80 LE (59 kW) @4800 1/min
Nyomaték	125 Nm @ 3000 fordulaton	107 Nm @ 2250 fordulaton	135 Nm / 2750 fordulaton	125,5 Nm / 2700 fordulaton
Sűrítési viszony	9,2:1	9,2:1	9,5:1	9,5:1
Nyomatékváltó	6 fokozatú	5 fokozatú	6 fokozatú	5 fokozatú
Üzemanyagtartály	17,8 liter	12,8 liter	20 liter	18,0 liter
Hosszúság	2388 mm	2575 mm	2500 mm	2410 mm
Szélesség		900 mm	1025 mm	870 mm
Magasság		1150 mm	1155 mm	1100 mm
Tengelytáv	1735 mm	1805 mm	1665 mm	1690 mm
Ülésmagasság	678 mm	678 mm	720 mm	716 mm
Önsúly	302 kg	309 kg	349 kg	328 kg
Villaszög / Utánfutás	34 fok / 132 mm	38 fok / 96,5 mm	30 fok / 169 mm	32 fok / 129 mm