Kilroy és én találkoztunk a BAH-csomópontnál, levitorláztunk Gárdonyba, Janáékhoz. Az utcán bőszen villogott szemből egy suzukis, Bömbi széles mosollyal üdvözölt minket, neki sajnos beütött egy munka, nem tudott velünk jönni. Kávé, süti by Jana. Hír: Balu kicsit késik, valami autóssal keveredett nézeteltérésbe. Nemsokára azért összeállt a négyesfogatunk és indultunk Alsóörsre. Kiváló tempót mentünk a 7-esen és a 8-ason.
Letáboroztunk. Felállítottuk a motoros ügyességi pályát. Bója volt nálunk, a hiányzó szakaszokat pedig ötletes és stílszerű megoldással hidaltuk át – sörös dobozokból rögtönöztük a lassító kapukat. A hőség ellenére akadt igen lelkes versenyző, egy 4 és fél éves kislány félelmet nem ismerve húzta a gázt egy kis Hondán. Tehetség.
Nemsokára befutott Pipás, majd este Rodox is. Válogathattunk a koncertek közül. A nagy sátorban döngött a Rómeó Vérzik, majd a Zorall. A kis sátorban pedig kevésbé ismert, feltörekvő zenekarok nyomták a rock and roll-t. Rodox megrendelt egy tábori fékbetét cserét, amit Balu nagy szakértelemmel végre is hajtott.
Jó szolgálatot tettek a kempingszékek. Egy tescós fuvart is beterveztünk Kilroy-jal. El is gurultunk oda, vettünk ezt-azt és húszméteres sort álltunk végig, mert személyzet az nem volt, aki a pénztárgépeket kezelte volna.
Felfigyeltünk, hogy a kis sátorban egy jó torkú srác igazi Tunyó stílusban tolja a P Mobil dalokat. Pár perc múlva már ott is voltunk és tomboltunk egy jót. A 70-es, 80-as évek magyar zenéin szocializálódott társakkal mind ugyanott kötöttünk ki. Rockfanatic – magyar rock dalokat játszanak, kiváló énekessel és gitárossal.
Néhány éve hallottunk először egy Balaton parti legendáról. Történt ugyanis, hogy még Szemesen egyik reggel kábán sétáltunk az ébresztő kávé reményében a büfé felé, amikor felfigyeltünk egy intelemre, melyet egy másnapos hang mondott: “zárd be a cipzárt este a sátradon, mert rádtör a szopóribanc”. Nevettünk egyet. Aztán idén jött maga a megtapasztalás. Mivel hajnalig dörögtek a hangfalak a fesztiválon, sokáig csak félálomig juthattunk el a sátorban. Aztán hajnalban csend lett és maradt úgy két óra a folyamatos alvásra. Ezt az édes két órácskát törte szét a démon: Pipás sátrát megtámadta a Szopóribanc! Kinyitotta a cipzárt és be akart menni. Egy magas, vékony, minden bizonnyal tót nyelven karattyoló fehérszemély képében jelent meg a démon. De Pipás hősiesen ellenállt és nyelvi akadályokat leküzdve értésére adta a vákumszájú amazonnak, hogy itt bizony nem lesz móka és nyomatékosan kifejtette, hogy – idézem – “b@z’meg, ez nem a te sátrad, tűnj innen”.
Napkelte után a megmenekülést megünnepelve Pipás elment kávéért.
Jana gatyát cserélt – volna. Álmosan benyúlt a táskájába és előhúzott egy símaszkot! Abszolút aktuális ruhadarab. Bíztattuk is, hogy van olyan testrésze, amire akár fel is húzhatja. Puff neki. Aztán elővette a következő alsónadrágnak gondolt ruhadarabot. Ami egy sportmelltartó volt! Vizuális típusok vagyunk és elképzeltük, mit szólnának a táborlakó csajok Janához melltartóban, tökén a símaszkkal. Történt ugyanis, hogy otthon, a mosás-vasalás-pakolás műveletbe kis hiba csúszott és Bömbi pár ruhadaradot tévesen kézbesített. Jana pedig csak úgy érzésre kikapta őket a fiókból, álmában sem gondolta, hogy nem gatyát húz elő és tesz be a tábori felszerelés közé.
Kilroy mindezek után már azt a hírt terjesztette, hogy Jana tangát hord melltartóval. Erről a pletykálkodásról csak némi becsületsértéssel kísért fenyegetés után is csak nehezen szokott le.
A kis reggeli intermezzó után felkészültünk a Hiller Árpád Emléktúrára. Közel száz kilométert motoroztunk. Ajka felé gurultunk, majd elhajtottunk Úrkútra, megnézni a Csárda-hegyi Őskarsztot, amit még Rodox mutatott meg a tavalyi évadzárónkon. Bizony, jól esett a sziklák tövében a hűsölés. Leesett az álla a túrázóknak, hogy micsoda kincset rejt a Balaton-felvidék.
Visszagurultunk a táborba és csobbanás, majd szolid sörözés következett.
Előző este megismerkedtünk Tomival, aki rendőr. Ugyanis rendőrségi bemutató is szerepelt a programban. Felajánlottuk, hogy legyen az a bemutató tárgy, hogy klubunk lelkes tagságának válogatott tagjai megerőszakolnak néhány leányt, majd a rend hős őrei intézkedést foganatosítanak. Végül nem valósult meg ez a terv, csak valami hasonló. Valóságos akciófilmet láthattak a táborlakók.
Előzmény a kulisszák mögött: érkezik a morcos motoros (Jana). Odamegy a büféshez és cigit kér. Cigi helyett elégtelen kiszolgálásba részesül, ezért előrántja AMD65 mintájú géppisztolyát és két rövid sorozattal leteríti a magáról megfeledkezett vendéglátóst. Tűzharc a kiérkező rendőrökkel. A főhőst találat éri, de még felpattan motorjára és menekülni kezd.
- jelenet: Jana menekül, nyomában a rendőrökkel.
- jelenet: a rendőrmotorosok utolérik és feltartóztatják a főhőst. Majd földre parancsolják és megbilincselik. Több néző az ombudsmanért kiált.
- jelenet: főhősünk a kényszerítő eszköz miatt mozdulatlan, sebesülése miatt érkezik a mentő. Hordágyra teszik és elszállítják, a motoros rendőrök kíséretében.
- jelenet: rögtönzött kótyavetyén árulni kezdik a főhős motorját.
Janát jelöltetjük az Oscar díjra. (Állítsd HD-minőségre a videót a kis fogaskerékre kattintva, hogy éles képet kapj.)
Befutott Sabre is. Hova lett Pipás? Bizony, jó ideje nem láttuk már, keresésére indultunk. Aztán kiderült, hogy toborzókörúton volt és leendő tagságunkkal épített ki kapcsolatot.
A szombati napot is motoros túrával nyitottuk. Ezúttal is Jana tervezte az irányt és vezette a konvojt, gyenge hetven kilométert mentünk, lelkes társasággal. Csodaszép utakon kanyarogtunk. Hibátlan menet volt.
Visszaérkezésünk után pedig a motorhang- és a motor szépségverseny következett, Sabre lelkesen levezényelte a programot. Este remek bulit nyomott a Zorall. Utána pedig Sabre és Pipás lépett a színpadra és átadta a szépségversenyek díjait. Jött az Ossián. Hajnalig buliztunk mindezek után a Macskajaj zenéjére.
A táborbontás és a hazaút egyénileg zajlott. Kitűnő fesztivál volt, remélem, jövőre is ott lehetünk.