Élménybeszámoló

Malomtúra – 2014 május 24.

Közzétéve:

A szokásos M1-M7 kivezető melletti találkozási pontnál gyülekeztünk. 10 motor. Attila, Bazsi, Jana, Geo, Pipás, Easy és Ljuba, Géza, Zoli, Manó és jómagam.

Problémamentes 30 kilométer után leparkoltunk Felcsúton a Pancho Aréna mellett. Maga az épület nagyon szép. Minden megvan benne, ami a jó focihoz szükséges, mint infrastruktúra. Komplett intézmény, közösségi termekkel, sajtószobával, stadionnal, VIP-páholyokkal. A hely méltón őrzi Puskás Öcsi emlékét. Rengeteg fénykép, emléktárgy lelhető fel itt róla. A stadion is korszerű, igényes kialakítású. Már csak a színvonalas szakmai munka és a megfelelő játékosállomány kell és talán lesz ismét jó magyar foci.

Utána Jásdra gurultunk. Itt a tulajdonos áldozatkészsége és munkája nyomát őrzi a vizimalom. Szépen helyreállították, működik is. Bár az ötvenes évek közepe táján őrölt utoljára. Akkor feltöltötték és csökkentették a malomkerék átmérőjét, ami működteti a gépeket de már őrölni nem lenne elegendő nyomatéka. A vizimalmok zárt láncú technológiát valósítottak meg. A molnár felöntötte a búzát a garatra. Az pedig számos szűrő, rostáló és őrlő fokozaton keresztül ment át, míg a folyamat végén a kenyérliszt a zsákokba került. A malomban már a XX. század eleji műszaki megodásokat láthattuk. Ganz-gyártmányú gépek végzik a munkát. Nincs villanymotor, mindent a malomkerék által hajtott tengely hajt, szíjhajtásokon és fogaskerekes hajtóműveken keresztül.

A következő állomás Várpalota volt, egy tankolás, kávézás. Majd a 8-ason irány Veszprém és a Füred felé vezető út.

Aztán ismét malomlátogatás, Örvényesen. Az itteni malom is működik. 1055 óta áll itt malom. A malomkerék effajta technológiáját még a Bencés szerzetesek honosították meg. Nagy-Magyarország területén egykoron 24900 malom működött. A patak, amely mellett álltunk egymaga vagy egy tucat malmot hajtott. Az utolsó molnár 1985-ben még űzte a szakmát és őrölt is a malom. Itt is a Ganz-gyár masinái végezték a munkát, szépen, rendben, a malomkerék méltóságteljesen forgott, hajtva a tengelyt és a gépeket. Megfigyelhettük emellett a molnár életének színteréül szolgáló helységeket. Mert bizony a molnár ott is lakott a malomban, családostól.

Egy kis múzeum is található a helyszínen, itt az egykori vidéki élet mindennapi eszközeit állították ki. szerszámok, eszközök, egykori iparos mesterek kézügyességéről tanúskodóan, a vidéki élet célszerűségét idézve. Sok tárgyat fel is ismertünk, hála műveltségünknek és gazdag élettapasztalatunknak. Mesélte házigazdánk, hogy a nagytudású külföldi látogatók közül szinnte senki nem ismerte fel a disznóperzselőt. Mert ugye a Lajtától nyugatra nem szokás a falusi disznóölés. Ennélfogva természetesen halványlila gőzük sem lehet róla, mik e hazánkban népszerű téli közösségkovácsoló program szerszámai. Angol szó sincs rá, mert a “flamethrower” (lángszóró) kifejezés mást jelent, így maradt a “pig leg epilator” gyöngyszem, amivel a turisták számára próbálta lefesteni a szerszám használatát.

A napot egy könnyű ebéddel zártuk s beszélgettünk egy jót. A hazaút már fakultatív volt, Fehérvárig együtt gurultunk, majd kiscsoportban ki-ki haza. Még egy utolsó bőrig ázás is belefért, mondván az utolsó tíz kilométerre már nem szoktam beöltözni.

Köszi, Attila, klassz egynapos program volt.