A Kilroy-rezidenciát lopakodó üzemmódban közelítettük meg, nehogy felébresszük Kilroy szíve csücske kislányát. Ami nem sikerült, mert a hercegnő már cserfes mosollyal az arcán várt ránk. Elfogyasztottuk a napindító kávét, majd Kelta, Kilroy és jómagam útnak indultunk a következő találkozóhelyre, a BAH-csomóponthoz.
Innen már Cucuék, Lacekék és Pipás is velünk tartottak, Velencére. A célpontot kis kitérővel találtuk meg, a GPS ugyanis lazán befordított volna egy „útra”, ami valójában acélkorláttal lezárt terület volt. De végül odaértünk. Kávé v2, Kilroy gyorsan bepuszilt pár tojásból rgy rántottát. Itt csatlakoztak Balu és Ákosék.
A Varadero/Cross Tourer csapat szervezte a HKT-t. 5 klub képviseltete magát, a szervezők mellett az Africa Twin, a Hornet, a GoldWing és természetesen mi, a Shadow Owners. Mi valamennyi HKT-n jelen voltunk, személy szerint én is, de Balu sem hiányzott sokszor.
Szokás szerint nem a legrövidebb úton gurultunk a célpont felé, de nem bántuk, mert a táj szépsége megérte a kitérőt. Olykor többet töltöttünk a levegőben, mint a nyeregben, köszönhetően az aszfalt minőségének, de nem panaszkodott senki.
A Huszárokelőpusztai vadászházban ért véget a túra hivatalos része, egy pazar vadpörkölttel.
Innen már fakultatív volt a program. Mi Komárom felé indultunk, majd át a hídon és a Felvidéken gurultunk, Párkány felé, majd Letkésnél vissza a kishazába, onnan pedig a Duna parton, Szob, Verőce. Vác, Budapest következett.
Köszönjük a szervezést, remek túra volt.
