Élménybeszámoló

Geo 2. Bekávézunk túra 2017.09.30.-10.01.

Kattints a képre a további képekért!

A találkozó Érden az Ercsi úti MOL kúton a felhős ég alatt. Érkezésemkor Rozi, Cucu, Kelta és Lacek már vártak. Már indultunk volna amikor megérkezett Győrből Ákos is, aki Szekszárdig gurult velünk. Kisüt a nap és kísér végig az úton.

Bömbi, Balu és Jana olyan dunaföldvári Shell kúton vártak minket, amelyik nem létezik (éppen felújítják). Ez annyira meglepett, hogy majdnem bele vezettem a csapatot a lezáró kerítésbe (csapatot vezetni nem könnyű 1). A Szekszárdra vezető út zökkenőmentes volt, leszámítva azt az esetet amikor a lámpa zöldje már olvadozott az egyik kereszteződésben és azt hittem a vége már nem ér át, ezért belefékeztem (csapatot vezetni nem könnyű 2), de a csapat csupán alapot gyűjtött a kezdő túravezető esti froclijához.

Időben érkeztünk A Kávé Házához, amely jelenleg az egyetlen Magyarországon működő kávéház, melyet a Speciális Kávék Európai Szövetsége által minősített szakmai stáb irányít. Itt várt minket Lídia és Bazsi, és meglepésre Toró Attiláék. Egy közel két órás előadáson megtudtuk, hogy a kávé termelőtől való beszerzésébe csak kapcsolatok szövevényén lehet bejutni. Itt is, mint mindenhol van hazánk fia. Mi ittunk először Magyarországon Bányai László costa ricai kávétermesztő kávéjából, másnaptól kezdték a forgalmazását. Ittunk a kávé virágából, majd a gyümölcséből készült teát is. Megtudtuk, hogy a kávé nagyon fontos összetevője a víz. Ugyan azt a kávét csapvízből, desztillált vízből és kifejezetten kávéfőzésre készített vízből is megkóstoltuk. Mintha három teljesen különböző  ital lett volna.

Következett a Mézeskalács Múzeum. A családi vállalkozásban már az ötödik generáció (1825 óta) foglalkozik a mézeskalács készítéssel. Kiderült, hogy a méz felhasználása után megmaradt viaszból készítik a gyertyákat. Mártott, húzott és csurgatott módszerrel. Mit láttunk még? Minden eszközt, amit a régi mesterek használtak. A cukorkák, nyalókák készítésének gépeit, eszközeit. Rengeteg mézeskalács szívet, huszárt, babát és számtalan szebbnél szebb figurát. A múzeum melletti boltban nehéz volt eldönteni, hogy mit hagyj ott.

Innen GPS segítségével indultunk tovább. Elég hamar kiderült, hogy rossz felé indítottam el a csapatot. Gyanús lett, hogy már szinte a hegytetőn vagyunk és vájú alakú lett az utca, ezért visszafordultunk (csapatot vezetni nem könnyű 3). Kelta gumija sajnos egy csavarhúzóval randevúzott. Hátsó defekt. Baka Múzeum helyett technikai nap! Motorral érkezik egy szekszárdi lakos. Pont ott lakik ahol szerelünk. Segít. Szódával és telefonszámokkal kínál. Gumist üldözök telefonon vidéken, szombat délután. Janának szerencsére van tartalék belsője. Mire a kerék elválik a vastól (Balu, Lacek, Bazsi és Kelta quartett) a Kir-Schnell Gumitól két srác kocsival jön, viszi és hozza a gumit. Nem fogadnak el pénzt… Van önzetlen segítség! Köszönjük!

Gurulunk tovább az Aranykulacs vendéglőbe. Kelta kétszemélyes tálat rendel, láthatóan nyugtatólag hat rá. Végre mindenki megkapja és hamar berámolja a vacsorát. Cucu desszertet is rendel. Legalább tök sötétben mehetünk fel a szőlőhegyre… Nem szeretném a véletlenre bízni, ezért inkább Bazsit kérem meg, hogy vezesse a csapatot a pincéhez (csapatot vezetni nem könnyű 4). Már szinte ott vagyunk, amikor egy jobb kanyar után egy meredek kaptatón szembe jönnek. Fék! Gátat képezek az úton (csapatot vezetni nem könnyű 5). Tomi hol vagy?

Végül megérkezünk. Fekete pincészet. Bor, sajt, alma. Lacek bekockáztatja a mustot. Így is jól érzi magát! A többiek nem kockáztatnak, sorra kóstolják a fehéret és a vöröset. A pince hideg, de nem annyira, mert jó a hangulat. A szálláson „Balu palack”-kal kis poharakban kísérletezünk a fokozásával. Sikerül, például hátra felé lejönnön a lépcsőn és az alvás is.

Másnap világosban szembesülünk azzal, hogy hol jöttünk fel tegnap a sötétben. Jobb, hogy Cucu szereti a desszertet.

Indulás reggelizni (Meki), Balu végső búcsút vesz a 200-asától, de lefotózom, így képen tovább nézegetheti. Szálkán szálkásítunk és körbe sétáljuk a tavat. Itt vannak olyan horgászok akik villanydróton próbálkoznak az úszóval (kép).

Megérkezik Rodox. Együtt gurulunk a kilátóhoz. Sajnos a fák miatt nem sok látszik.

Elfogytak a látnivalók, tankolás, búcsú és irány haza. Az időjárás végig velünk volt. Pipást kértem meg, hogy intézze.

Geo