Szép számban gyülekeztünk Budaörsön. Cucu, mint túraszervező ezúttal autóval érkezett, mert a vasparipa tankja belseje korróziómentesítésen esett át és még nem száradt ki a bevonat. Beugrottam én, mint dublőr és road captain. Rövid eligazítás után útnak indultunk. Jana és Balu precízen biztosítottak, Bazsi volt a záróemberünk. Sok körforgalmon haladtunk át. Egy alkalommal teljes Wertheim-zárral biztosítottak a fiúk, mert Cucu is besegített Opel Astrájával, ott a két motor és az autó közt még a huzat is csak útlevéllel tudott átjutni. Jó tempóval haladtunk az 1-es országúton.
Tatabányánál a Turul Emlékműnél kis pihenőt tartottunk és fényképezkedtünk, elfogyasztottuk készleteink egy részét.
Útnak indultunk délnyugat irányába, kis forgalom mellett, élvezetes volt a vonulás. Császár falu elején ott a Henryx ranch! A főnök maga intézte és építette. Kis csapatával sokat dolgozik, mert látogató van bőven. Épp akkor távozott onnan egy gyermekcsapat, akik western-táborban voltak ott. Körbetekintettünk, majd vendéglátónk, Henrik felajánlotta, hogy üljük meg a dühöngő bikát.
Ez aztán a jó kezdés! Odasétáltunk a gépbikához. Egy fiatalember épp nagy ívben távozott az erősen ugráló gépezetről és sima leszállást hajtott végre a puha szalmában. Bíztató perspektíva…Jana felült és rendesen kapaszkodott is, a bikát kezelő úriember számára félre nem érthető jelzéseket küldött, hogy mekkora kilengést engedélyez a bika számára. A rövid rodeó nem is végződött leeséssel, hiszen így csak a Bika Zéró kiadással ismerkedhettünk meg. Jana tökeit kissé megropogtatta a mutatvány, de semmi komoly. Aztán jöttek a többiek. Lacek, mint egy cowboy, elegánsan rodeózott. Balu pedig laza felsőtesttel, egy kézzel, kurjongatva. Bömbi is ügyes volt, Judit nejem, Claudia és Anikó is.
Élethű a helyszín. Fából készült épületek, homokos talaj. A kis múzeumban indián és cowboy emléktárgyak, fényképek. Kossuth Lajos Colt pisztolyának másolata is megtalálható, az eredetit Kossuth az 1851-52-es amerikai körútja során kapta Samuel Colt-tól.
Az ivóban befőttesüvegben szolgálják fel az italt. Mekkora ötlet! Jól esett az alkoholmentes citromos sör.
Ebédre remek tarját kaptunk, csípős rántott csirkeszárnyakkal körítve. Mézes, mustáros csirke is szerepelt az étlapon. Kérdeztük Henriket, van-e fittness-saláta, de nyomdafestéket nem tűrő választ kaptunk 🙂 Jót faltunk.
Ebéd után beszélgettünk Henrikkel, elmesélte, hogy túrát vezet Amerikába. Minden év februárjában. 16 napos út ötszázezerért, nem is olyan sok…majd ha nagy leszek, kipróbálom. Szezonnyitó túrának sem lenne utolsó. Két nap motorozást is tartalmaz a program, a prérin.
Cucut megkértem, hogy egy 4 másodperces videó erejéig engedje magát felakasztani az udvaron álló bitófára. A többiek is győzködték, hogy ilyen korban a csigolyák távolítása kifejezetten jót tesz…de valahogy elmaradt a műsor.
Beszélgettünk, sétálgattunk, fényképeket készítettünk. Aztán csoportkép következett, majd búcsú.
Az egyik csapattal Komárom felé indultunk, 4 motorral, átgurultunk a Duna hídján, az északi parton Párkányig mentünk, majd Letkésnél vissza a magyar oldalra. Verőcén cukrászdalátogatással pihentünk.
Egy másik csapat Székesfehérvár felé fordult, ki-ki úticélja szerint.
Alless Fett! Ahogy a művelt francia mondja. Nagyon jó gurulás volt, köszönjük a szervezést és a jó társaságot, a szakembergárdának a precízen végrehajtott motoros szolgálatot.