Szezonzáró gurulás – Balaton-felvidék – 2014 szeptember 27-28.

Bazsi, Cucu, Kilroy és családja, Attila és jómagam gyülekeztünk a BAH csomópontnál. 3 motor és 2 autó szállította a kis csapatot a Balaton felé. Bazsival és Cucuval egy közepes tempót gurultunk, motoron, míg a négykerekűek fakultatív utazást hajtottak végre. Várpalotán csatlakozott Rodox, Balu és Sabre.

Bevásároltunk. Tovább tartott a vártnál, mert Bazsi ragaszkodott a kovászos uborkához a tervezett paprikáskrumpli mellé. A kovászolás pedig bizonyos technológiai időt igénylő folyamat. Legalábbis úgy tűnt, mintha azt is ki kellett volna várnunk. Végül nyeregbe patanhattunk.

Aztán a nyolcason rövidet mentünk, majd Herendnél rátértünk a Hajagra vezető erdei útra. Rövid csapatás után letámasztottunk az egykori BARS állomás mellett. A nyolcvanas évek eleján épült a létesítmény. Az aszfaltút a mai napig remek állapotban van a táboron belül. De az épületeket már kikezdte az idő vasfoga. Valamint, minden mozdíthatót elvittek a derék gyűjtögetők. Mindent. Óriási vas garázsajtót, berendezési tárgyat.

Az antenna oszlopok közül 2 áll még, egyik megmászható, tiszta időben pazar panorámában lehet része a vállalkozó kedvűeknek. Nálunk e feltétel nem volt adott, borongós, ködös időben nem látni semeddig, nem hágtunk fel a magasba.

De a föld alatti létesítményt nem hagytuk ki. Bőrdzseki le, lámpa bekapcs. Indulás lefelé a létrán. Odalent is a gyűjtögetés nyomai. stabilan állnak a falak, lassan rozsdásodik a még el nem lopott vas. körbesétáltuk a helységeket, próbáltuk kitalálni, mi lehetett egykoron bennük. Jó másfél óra felfedezőkörút után feljöttünk, mint a bányából a szén és tovább indultunk.

Úrkút volt a következő állomás. Itt egy őskarsztot tekintettünk meg. Fantasztikus látvány, a település határában lévő természeti képződmény. Több szikla és gödör található itt, zölden benőtte őket a moha és az apró növényzet. Vannak meddővel feltöltött gödrök is, kevésbé látványosak, mint eredeti állapotban maradt társaik.

Ellátogattunk Kis Moszkvába is, amely egy egykori monstre szovjet laktanya. Az egyetlen máig is őrzött objektum. Állítólag itt tárolták az atomtölteteket. Nem engedtek be. Sebaj. Továbbálltunk.

Kabhegyet kihagytuk, mert nem volt tiszta az idő a kilátó érdembeli megmászásához. Így hát a szálláshelyre hajtottunk.

Klassz úton cirkáltunk, Nagyvázsony és Zánka közt. Szentbékkálla volt az úticél. Ez egy pompás kis falu. Rendezett porták, szép házak. A szálláshelyünk is teljesen korrekt volt. Még ennél is jobban örültünk Leaderfox látogatásának, aki friss, házi csapolt sörrel várt bennünket. Köszönjük.

Fogyni kezdett a gyümölcslé és a sör. Kajszi, őszibarack és szilva. 100% gyümölcslé. Remek hangulatot teremtett úgy éhgyomorra. Balu pedig rávetette magát a hozzávalókra és összehozott egy gazdag paprikáskrumplit. Friss kenyér. Kovi-ubi. Jó volt. Lement a nap és jó pár feles, míg asztalhoz ültünk. Jó hangulatban telt az este, falatozás után dumaparti. Bazsinak köszönhetően szublimáltattunk egy rakás fát. Derék barátunk a begyújtott kandallón felejtette a rönköt, ami előbb kiszáradt, majd gázzá kezdett válni. Bicskával lehetett végni a füstöt. Túléltük.

Másnap elpusztítottuk a reggelit. Kilroy Tamika számára különösen felejthetetlen volt a reggel, mert megkapta Sabre bácsitól a Halál Kitty rajzot.

Szentbékkálla határában található a Kőtenger. Háznyi méretű kövek, rengeteg van belőlük. Nagy területen. Egy tanösvény is van ott, a geológia rejtelmei iránt érdeklődők számára.

A kőtenger után Tapolca felé gurultunk egy szintén szép úton.

Majd túlélve egy vasárnapi autós bácsika tankolási kalandját, elbúcsúztunk és ki-ki hazafelé indult. Szép lassan levált rólunk Balu, Sabre, majd Érdig hármasban gurultunk Cucuval és Bazsival. Aztán haza.

Remek szezonzáró volt, köszönet Rodoxnak a szervezésért.