SHOC élménynapló 2015

VIII. Honda Klubok Találkozója - 2015 szeptember 27.

VIII. Zorall Sörolimpia - Alsóörs - 2015 augusztus 27-29.

Erdély - Torockó IV. TÚRA 2015 július 25-31.

Magyar Vadnyugat - 2015 július 11.

Megyer, Camp Fesztivál - 2015 június 25-27.

III. Honda Shadow, VT, VTX Márkatalálkozó - Ercsi, 2015 június 20.

Paksi atom, Kalocsa, Soltvadkert - 2015 május 30.

Pipás technikai nap - 2015 május 9.

Májusi laza, szerpentinezős - 2015 május 1.

Tavaszi HKT - Motoros véradás, Nyíregyháza - 2015 április 26.

Ország gyöngye aranya, legszebb megye Baranya túra - 2015 április 11-12.

Motorfesztivál - 2015 március 20-22.


VIII. Honda Klubok Találkozója - 2015 szeptember 27.

Nagyszerű gurulásban volt részünk! Kb. 50 motorral vonultak a honi Honda márkaklubok Komáromba. GoldWing-es barátaink kisvideóját alább találjátok. Mi 7 motorral és 8 fővel képviseltük a klubot

Fóton, a Wilker-nél gyülekeztünk és elindultunk Komárom felé. Nem az "egyenes" úton haladtunk. Kellemes gurulás volt, bár az előttem haladó néha vasalózott és "kunkorodott" kanyarodás helyett...sebaj. Komáromban a Honda Komfront frissítővel és szépen felújított veteránmotorokkal várt bennünket. Egy igen bőséges svédasztalos ebéd következett a Juno étteremben, mindez 990 Ft-ért - elégedettek voltunk.

Aztán átvonultunk a Monostori erődbe. Nem először jártunk itt. Jó volt látni, hogy folyamatosan újítják fel a hadtörténeti ritkaságnak számító erődöt, amely a legnagyobb ilyen építmény Közép-Európában.

VIII. Honda Klubok Találkozója - 2015 szeptember 27.

2015-ben Komáromba gurultak a Honda Márkaklubok Szövetsége tagklubjai.

A napóleoni háború után a császári udvar erődrendszer kiépítése mellett döntött, hogy Komáromnál biztosítsák a Bécs felé vezető kereskedő- és hadiutak védelmét. 1850 körül kezdték építeni és 21 évig tartott a munka. Mire felépült, a tüzérségi technika fejlődése miatt elavulttá is vált. A Monarchia, a Magyar Királyi Honvédség laktanyának használta az erődöt. Majd a szovjetek vették birtokukba. Sok munka lesz még vele, mert szovjet megszállóink alapos munkát végeztek a rombolásban, hogy a mintegy tizenegyezer vagon lőszert elhelyezzék - lőszerraktárként használták az erődöt.

Jelenleg turisztikai látványosság az erőd, de rendszeresen használják filmforgatásra is, egyedülálló sajátosságai miatt felkerült az európai forgatási helyszínlistára. Ezen kívül motoros- és autós találkozók kedvelt helyszíne is a Monostori erőd.

VIII. Zorall Sörolimpia - Alsóörs - 2015 augusztus 27-29. (videók lejjebb)

Kilroy és én találkoztunk a BAH-csomópontnál, levitorláztunk Gárdonyba, Janáékhoz. Az utcán bőszen villogott szemből egy suzukis, Bömbi széles mosollyal üdvözölt minket, neki sajnos beütött egy munka, nem tudott velünk jönni. Kávé, süti by Jana. Hír: Balu kicsit késik, valami autóssal keveredett nézeteltérésbe. Nemsokára azért összeállt a négyesfogatunk és indultunk Alsóörsre. Kiváló tempót mentünk a 7-esen és a 8-ason.

Letáboroztunk. Felállítottuk a motoros ügyességi pályát. Bója volt nálunk, a hiányzó szakaszokat pedig ötletes és stílszerű megoldással hidaltuk át - sörös dobozokból rögtönöztük a lassító kapukat. A hőség ellenére akadt igen lelkes versenyző, egy 4 és fél éves kislány félelmet nem ismerve húzta a gázt egy kis Hondán. Tehetség.

Nemsokára befutott Pipás, majd este Rodox is. Válogathattunk a koncertek közül. A nagy sátorban döngött a Rómeó Vérzik, majd a Zorall. A kis sátorban pedig kevésbé ismert, feltörekvő zenekarok nyomták a rock and roll-t. Rodox megrendelt egy tábori fékbetét cserét, amit Balu nagy szakértelemmel végre is hajtott.

Jó szolgálatot tettek a kempingszékek. Egy tescós fuvart is beterveztünk Kilroy-jal. El is gurultunk oda, vettünk ezt-azt és húszméteres sort álltunk végig, mert személyzet az nem volt, aki a pénztárgépeket kezelte volna.

Felfigyeltünk, hogy a kis sátorban egy jó torkú srác igazi Tunyó stílusban tolja a P Mobil dalokat. Pár perc múlva már ott is voltunk és tomboltunk egy jót. A 70-es, 80-as évek magyar zenéin szocializálódott társakkal mind ugyanott kötöttünk ki. Rockfanatic - magyar rock dalokat játszanak, kiváló énekessel és gitárossal.

Néhány éve hallottunk először egy Balaton parti legendáról. Történt ugyanis, hogy még Szemesen egyik reggel kábán sétáltunk az ébresztő kávé reményében a büfé felé, amikor felfigyeltünk egy intelemre, melyet egy másnapos hang mondott: “zárd be a cipzárt este a sátradon, mert rádtör a szopóribanc”. Nevettünk egyet. Aztán idén jött maga a megtapasztalás. Mivel hajnalig dörögtek a hangfalak a fesztiválon, sokáig csak félálomig juthattunk el a sátorban. Aztán hajnalban csend lett és maradt úgy két óra a folyamatos alvásra. Ezt az édes két órácskát törte szét a démon: Pipás sátrát megtámadta a Szopóribanc! Kinyitotta a cipzárt és be akart menni. Egy magas, vékony, minden bizonnyal tót nyelven karattyoló fehérszemély képében jelent meg a démon. De Pipás hősiesen ellenállt és nyelvi akadályokat leküzdve értésére adta a vákumszájú amazonnak, hogy itt bizony nem lesz móka és nyomatékosan kifejtette, hogy - idézem - “b@z’meg, ez nem a te sátrad, tűnj innen”.

Napkelte után a megmenekülést megünnepelve Pipás elment kávéért.

Jana gatyát cserélt - volna. Álmosan benyúlt a táskájába és előhúzott egy símaszkot! Abszolút aktuális ruhadarab. Bíztattuk is, hogy van olyan testrésze, amire akár fel is húzhatja. Puff neki. Aztán elővette a következő alsónadrágnak gondolt ruhadarabot. Ami egy sportmelltartó volt! Vizuális típusok vagyunk és elképzeltük, mit szólnának a táborlakó csajok Janához melltartóban, tökén a símaszkkal. Történt ugyanis, hogy otthon, a mosás-vasalás-pakolás műveletbe kis hiba csúszott és Bömbi pár ruhadaradot tévesen kézbesített. Jana pedig csak úgy érzésre kikapta őket a fiókból, álmában sem gondolta, hogy nem gatyát húz elő és tesz be a tábori felszerelés közé.

Kilroy mindezek után már azt a hírt terjesztette, hogy Jana tangát hord melltartóval. Erről a pletykálkodásról csak némi becsületsértéssel kísért fenyegetés után is csak nehezen szokott le.

A kis reggeli intermezzó után felkészültünk a Hiller Árpád Emléktúrára. Közel száz kilométert motoroztunk. Ajka felé gurultunk, majd elhajtottunk Úrkútra, megnézni a Csárda-hegyi Őskarsztot, amit még Rodox mutatott meg a tavalyi évadzárónkon. Bizony, jól esett a sziklák tövében a hűsölés. Leesett az álla a túrázóknak, hogy micsoda kincset rejt a Balaton-felvidék.

Visszagurultunk a táborba és csobbanás, majd szolid sörözés következett.

Előző este megismerkedtünk Tomival, aki rendőr. Ugyanis rendőrségi bemutató is szerepelt a programban. Felajánlottuk, hogy legyen az a bemutató tárgy, hogy klubunk lelkes tagságának válogatott tagjai megerőszakolnak néhány leányt, majd a rend hős őrei intézkedést foganatosítanak. Végül nem valósult meg ez a terv, csak valami hasonló. Valóságos akciófilmet láthattak a táborlakók.

Előzmény a kulisszák mögött: érkezik a morcos motoros (Jana). Odamegy a büféshez és cigit kér. Cigi helyett elégtelen kiszolgálásba részesül, ezért előrántja AMD65 mintájú géppisztolyát és két rövid sorozattal leteríti a magáról megfeledkezett vendéglátóst. Tűzharc a kiérkező rendőrökkel. A főhőst találat éri, de még felpattan motorjára és menekülni kezd.

  1. jelenet: Jana menekül, nyomában a rendőrökkel.

  2. jelenet: a rendőrmotorosok utolérik és feltartóztatják a főhőst. Majd földre parancsolják és megbilincselik. Több néző az ombudsmanért kiált.

  3. jelenet: főhősünk a kényszerítő eszköz miatt mozdulatlan, sebesülése miatt érkezik a mentő. Hordágyra teszik és elszállítják, a motoros rendőrök kíséretében.

  4. jelenet: rögtönzött kótyavetyén árulni kezdik a főhős motorját.

Janát jelöltetjük az Oscar díjra. (Állítsd HD-minőségre a videót a kis fogaskerékre kattintva, hogy éles képet kapj.)

Befutott Sabre is. Hova lett Pipás? Bizony, jó ideje nem láttuk már, keresésére indultunk. Aztán kiderült, hogy toborzókörúton volt és leendő tagságunkkal épített ki kapcsolatot.

A szombati napot is motoros túrával nyitottuk. Ezúttal is Jana tervezte az irányt és vezette a konvojt, gyenge hetven kilométert mentünk, lelkes társasággal. Csodaszép utakon kanyarogtunk. Hibátlan menet volt.

Visszaérkezésünk után pedig a motorhang- és a motor szépségverseny következett, Sabre lelkesen levezényelte a programot. Este remek bulit nyomott a Zorall. Utána pedig Sabre és Pipás lépett a színpadra és átadta a szépségversenyek díjait. Jött az Ossián. Hajnalig buliztunk mindezek után a Macskajaj zenéjére.

A táborbontás és a hazaút egyénileg zajlott. Kitűnő fesztivál volt, remélem, jövőre is ott lehetünk.

Erdély - Torockó IV. TÚRA 2015 július 25-31.

Szombat reggel kidobott az ágy. Felmálháztam a kis vöröst és elindultam a találkozóhelyre, a Határ úthoz. Itt pedáns parkolásban találtam már jó féltucat motort. Kávé, tankolás, beszélgetés – vártuk az indulást, készültünk a ránk váró egy hét élményeire. Nem is akármilyen élményekben volt részünk.

Pestről indult a csapat nagy része: Ádám, Pipás, Geo, Póti Árpi és családja, Csaba Attila és Toró Attila, leányával, Lacek és Rozika, valamint jómagam. Lakitelki csatlakozást jelzett Rodox+Bogi és Balu, Judit nejem is ide tartott. Békéscsabán vár ránk Bazsi és Lidi, míg Gyulán, a határátkelőnél Vmotoros Feri.

Eligazítást tartottunk, majd útnak indultunk. Sima gurulással érkeztünk az első megállóhoz, Lakitelekre. Itt becsatlakoztak a többiek. Békéscsabáig a 44-esen élvezetes országúti cirkálás következett. A Mese cukrászdánál Bazsiék már fél kiló fagyinál tartottak. Hamar utolértük őket ebben, az elképesztő hőségben fogyott rendesen az üdítő is. Itt készítik a kuriózum birsalmatortát, ajánlom mindenkinek.

Felfrissülésünk a nagy hőségben tovább tartott, mint szokott, kora délutánra járt, amikor Gyula felé vettük az irányt. A belvárosban megtankoltuk, majd indultunk is tovább. Felszedtük Vmotoros Ferit, majd átzsilipeltünk a gúnyhatáron.

Egészen Aradig jó minőségű utakon hajthattunk, aztán ott jött némi útfeltúrás és hevenyészett körforgalom. A MOL kút is zsúfolt volt, majd jött egy nagyon fárasztó szakasz. Kamionok, előzés reménytelen. Majd hirtelen satufék, autó az árokban. Gyorsan döntöttem, kikerültük a rostokló kocsisort és szinte üres úton húztuk ezután a gázt, hogy haladjunk egy kicsit, ezen a veszélyes országúton. Nemsokára üres országút, rajta egy törött autó. Senki sehol. Biztos elaludt a sofőr. Ismerősünk mondta, hogy itt naponta több baleset is történik, beigazolódott a jövendölés aznap is. Jó egyórás menet után félreálltunk egy falatozónál, itt bevártuk az autókat – két kísérőautónk volt, Judit és gyerkőceim a Zafirával, a Póti család a Volvóval. Elfogyasztottunk pár üveg alkoholmentes sört, majd indultunk Déva felé.

Begördültünk Dévára, a vár látványa lenyűgöző. A városé korántsem. Megtankoltuk, majd a szállásra gurultunk. A panzió rendben volt, rövid akció után mindenkinek jutott ágy. Jöhetett a vacsora. Na, ez volt a nap negatív eseménye. Egy pizzériába mentünk. Semmilyen idegen nyelven nem beszélt a személyzet. Az étlapon a menü csakis románul. Még szerencse, hogy ott volt velünk Kriszti, Ádám keresztlánya, aki kijött elénk, ő segített a rendelésben, ami jó hosszú ideig tartott. Ezt még űberelte a kiszolgálás. De elhatároztuk, hogy semmi nem fogja elrontani a várva-várt túránkat.

Vasárnap reggel irány Vajdahunyad. Gyönyörű a vár, még így, kissé magára hagyott állapotában is. Kis fejlesztéssel csodát lehetne tenni vele. Hanem a környezete az kész katasztrófa. Szénosztályozó, betonrengeteg, ipari épületek. Méltatlan körülmények.

Megnéztük a várat. Az első érdekesség a kasszánál várt, mert fotójegyet kellett váltani. Ezzel nincs is semmi gond, de kiderült, hogy telefonnal ingyen lehet fényképezni. Na tessék, ezt magyarázza el valaki. Bejutottunk, végigjártuk a termeket. A románok természetesen saját felfogásban élik meg a történelmet, Hunyadi Jánosból így lesz Ion de Hunaedoara. Magyarul természetesen nincs kiírva semmi, viszont megfigyeltük, hogy a román és az angol szöveg sem egyezik, utóbbi azért néha említi, hogy Hunyadinak némi köze volt Magyarországhoz, míg a román szöveg nem. Megismerhettük a vár kútjának legendáját, láttuk a lovagtermet, bebolyongtuk a bástyákat, tornyokat, a várudvart.

A parkolóban Geo szólt, hogy leeresztett a hátsó abroncsa – kezdetét vette az idei 2. technikai napunk. Elgurultunk egy benzinkúthoz. Geo belefújt egy kis levegőt, de konstatáltuk, hogy bizony ereszt. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy leszereljük a kereket és keresünk egy nyitva tartó gumist. Jött a füles, pár kilométerre van egy nyitva lévő szerviz. Négyen kocsiba pattantunk, míg Geo jött a motorjával. A gumis közölte, hogy megnézi a gumit, de a kereket nekünk kell kiszerelni. Erre mondjuk számítottunk is. Arra nem, hogy ez micsoda türelemjáték lesz. Kaptunk kölcsön emelőt, sűrített levegős csavarkulcsot. Volt nálunk is szerszám, sőt, tartalék belső tömlő is. Kipufogó lelazítva, mindezt forró csövek mellett. Féknyereg leszerelve, félrehajtva, ABS jeladó útban, kerék nem jön le. Anyázás. Geo számára mindenféle jókívánság, mindez a legnagyobb barátság mellett. Aztán Balu és Bazsi valahogy csak leszedte a kereket. A gumis gyorsan leszerelte az abroncsokat. A külsőben jókora szöget talált. De a belső nem sérült meg! Vagyis csak cirógatta a szög és nem lyukasztotta ki. Biztos a szelepbe került valami piszok, az nem engedte rendesen zárni a szeleptűt. Kerék összeszerelés, majd fordított sorrendben, mint leszerelésekor, visszaszerelés a motorra. Ez sokkal nehezebb mutatvány volt, mint leszedni. De Balu, Bazsi és Lacek odatette magát és csak megoldották a problémát. Amíg távol voltunk, Ádám szórakoztatta a társaságot a büfében. Képek örökítik meg, milyen sikerrel.

Végre indultunk Nagyszeben irányába. Nemsokára jött a technikai nap alfejezete, leállt a Zafira motorja. De pár perc múlva újra indult, addig sikerült jól leizzadnom, nem a nap melegétől.

Jól esett az autópályán haladni. Nem tartott sokáig mindez, ismét jöttek az országúti kullogások. Előtte tankoltunk egyet. Technikai malőr ismét, megadta magát a navigációs cuccom töltője, de sebaj, készültem, térképről is vállaltam a további vezetést.

Rodox meg is jegyezte, most már csak egy jó kis elázás hiányozna. Rövidesen ez is megérkezett. A falvakban motorozva már jó ideje figyeltem az előttünk tornyosuló fekete felhőket. Nem akartak szétoszlani és egyértelműen látszott, hogy eső is hull belőlük. Így félreálltunk és beöltöztünk. A közeli mennydörgés és villámlás meggyőzte az esetlegesen kétkedőket is. Pár percig szaunáztunk az esőruhában, majd jött a hűvös szellő és az égi áldás. Szeretem az eső illatát és jól esett a hűs levegő. Visszafogott tempóval haladtunk. Nemsokára dugó alakult ki előttünk. A jól értesültek visszafordultak, egy autóból kiszóltak, hogy jó 3 km-es a sor. Na, megyünk előre. Egyesoszlopban elhaladtunk a sor mellett és rövidesen egy súlyos baleset helyszínén találtuk magunkat. Egy autós megpördült és ütközött egy busszal, majd a betonárokban kötött ki. A beton teljesen elpusztította a kocsi elejét és jobb oldalát. Állítólag négyből egy személy élte túl. Nem voltunk túl vidám hangulatban.

Jó két óra várakozás után, mire elvonultak a tűzoltók és a mentők, jöttek az úttisztítók és indulhattunk mi is tovább. Pár kilométer után megálltunk tankolni és bevárni a kísérőautókat.

Brassót megkerültük és nyugisabb körülmények között haladtunk Kézdivásárhely, majd Bálványosfürdő felé. Ránk esteledett és folyamatosan esett az eső. A Shadow világítása nem túl combos, így igazi kalandtúra volt az utazás. A többiek sem láttak túl sokat, ők az előttük haladók féklámpája alapján tájékozódhattak. A nagy túraplexit használók számára ismét bebizonyosodott, hogy használhatatlan a cucc, esőben, mert semmit sem lehet látni. Aki még nem cserélte le kis plexire, meg is érdemli, hogy szenvedjen.

Sötétben mentünk és mindezt tetézte a völgyre leszálló pára is. Szép látvány volt, de így, az adott körülmények közt mással voltam elfoglalva. Majd elfogyott a műút alattunk...de egyszer csak a semmiből ott termett előttünk úticélunk. Gyorsan letámasztottuk a vasakat és elfoglaltuk a szállást. Vacsora ilyen jól még nem esett, pár sör és pálika kíséretében.

Altatási szolgáltatást nem kértünk. Ébredni már nehezebb volt. De várt ránk a sok-sok csoda.

A Szent Anna tóhoz mentünk először. Pazar szerpentinezésben volt részünk, folyamatosan kurjongattam az erdei utakon, miközben lapra döntögettem a vasat. Korán értünk oda, még a tömeg előtt. Térdig bele is mentem a vízbe, a várakozással ellentétben nem volt hideg. Elsétáltunk a Szent Anna kápolnához, gyönyörködtünk a kilátásban. Visszafelé megálltunk a kilátónál is. Elképesztő látványt nyújtottak a környező hegyek és völgyek.

Majd átvergődtünk a pocsék úton Sepsibükszádig, aztán Sepsiszentgyörgy felé indultunk. Hosszú, nyújtott kanyarok, széles, makulátlan út – persze, hogy odahúztunk kicsit a paripáknak és lendületes kanyarvadászat után értünk a városba. Itt Ádám motormosást vezényelt, leöblítettük a vasakat.

Lacek állt az élre és bementünk a városközpontba. Megnéztük a látnivalókat. Sepsiszentgyörgy egy kis ékszerdoboz lesz nemsokára, ottjártunkkor is sok helyen dolgoztak az épületek, emlékművek és utak felújításán. A Lábasház sajnos zárva volt, így a város történetét egy ott beszerzett prospektusból ismerhettük meg.

Következő célpontunk Illyefalva volt, ahol egy pompás erődtemplom található. Lacek bátyja ott lakik, segítségével megszereztük a kulcsokat és bemehettünk a templomerődbe.

A külső falak a bástyákkal szinte teljesen épek, a belső falnak csak egy szegmense áll. A református templom gyönyörű. Kazettás mennyezete van. Megpihentünk Isten házában.

Erőt gyűjtöttünk a következő úticélhoz, ami látogatás volt Lacek sógoránál. Nagyszerű vendéglátásban volt részünk. Több négyzetméternyi mics és tarja elfogyasztása volt a feladat. Citromos alkoholmentes sör is volt bőven. Süteményből sem volt hiány. Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást!

Szürkület előtt értünk a szállásra. Előtte ismét kis technikai foglalkozás, Balu hűtő ventilátora rakoncátlankodott egy kicsit.

Reggel Judit és a gyerekek hazaindultak.

Aztán kiderült, Lacek gépe elkapta a „vírust” Geoétól. Reggelre leeresztett állapotban találta a hátsó abroncsot. Szerencsére hazai pályán közel volt a segítség és gyorsan orvosolták a problémát

Ezután a csapattal pedig Torja felé vettük az irányt. Megálltuk a világ legnagyobb székelykapujánál.

Továbbindultunk Gelence felé. A csodálatos, Római Katolikus műemlék-templom volt az első látnivalónk. Árpád kori a kis templom, a veleméri templom „párja”, stílusában és a benne lévő freskókat illetően.

Megelevenedik a Szent László legenda. Szintén megtekinthető Jézus Urunk keresztútja és feltámadása. A mennyezete kazettás, nincs két egyforma mintázatú. Rovásírás emlék is található a templomban. Különböző stílusjegyek keverednek, ahogy a templom bővült és fejlődött. Majd a falunak nagyobb templomra lett szüksége. A templom külső fala is festett volt valaha, mára csak egy freskó maradt meg, Szent Györgyöt ábrázolja.

Átgurultunk az új templomhoz, de nem sikerült kinyittatni. Csoportképet készítettünk a bejáratánál.

Következett az Ojtozi szoros. Régi álmom volt az Ezeréves határ e pontjának meglátogatása. Először Sósmezőn megálltunk a hősi emlékműnél. A Nagy Háborúban elesettek nyugszanak itt, a határnál volt jó pár összecsapás a magyar határt védő osztrák, magyar, német erők és a román betörő csapatok közt. Sajnos a hír igaz. Tényleg lecsiszolták a keresztekről a neveket és román neveket véstek fel rá. A magyar katonák nyugvóhelyéül szolgáló parcellában van néhány magyar név a kereszteken, ezek láthatóan eredeti állapotban vannak. A román neveket mutató keresztek felülete láthatóan csiszolt, teljesen más a textúrája, mit a többi keresztnek. Megfigyelhető a csiszolás okozta bemélyedés a neveknél.

Ojtoz községbe gurultunk vissza, megálltunk az Anselmo fogadónál. Pontosabban megálltunk volna, de zárva találtuk a kapukat. Megállítottam a csapatot és visszagurultam, megkérdezni, tudnak-e fogadni bennünket. A tulajdonos, Jeney Janka jött elém és mondta, hogy rendezvény lesz náluk, de ha a gulyásleves megfelel, tudunk nála ebédelni. Mi az hogy megfelel?? Kaput nyiss, parkolás a fogadó udvarán, majd kaput zárj. Aztán igazi magyaros vendéglátásban volt részünk. Mindenki jóllakott, még a speciális igényű vendégek is. A gulyás mellett pár adag csorba leves is jutott. Friss kürtős kalács volt a desszert és limonádéval, majd kávéval öblítettük le a menüt. Janka elmondta, ha magyar ember kopog a kapun, mindig kap enni a fogadóban. Ritkán kap vastapsot tőlünk étterem, illetve felszolgáló – most kapott.

Miután jóllaktunk, megnéztük a fogadót, ami háromszáz éve a család tulajdonában van. Számos elismerő oklevél bizonyítja, hogy Janka ért a konyhaművészethez.

Szép úton kanyarogtunk az Ojtozi szorosban. Majd Kézdivásárhelyre tértünk be. A főtéren parkoltunk le. Rodox doboztartója eltörött – technikai nap következett, István, egy helybéli segítőnk útmutatásával Rodox elgurult egy lakatosműhelybe, ahol orvosolták a problémát.

Körbejártuk a főteret, megnéztük a nevezetes udvartereket, amelyek egyedülállóak a világon. Aztán találkoztunk Vén Árpád rímfaragóval, aki vidámmá tette a városban töltött délutánt. Cukrászda hűvösében pihent a csapat.

Másnap útnak indultunk Torockóra. Csíkszereda-Székelyudvarhely-Segesvár úton mentünk, utóbbi városban megálltunk és felsétáltunk a várba. Szép ez a szász város, sok a látnivaló a várban, de csak egy jó erős óráig maradtunk, mert messze volt még a cél.

Medgyes, majd Balázsfalva érintésével, elég hepehupás úton haladtunk, majd Nagyenyed következett, tankolás. Itt elbúcsúztam a csapattól, mert családi okokból le kellett rövidítenem a túrát. A többiek Torockóra gurultak, én pedig Torda felé, majd Nagyvárad irányba, aztán haza, nyolcszáz kilométert motoroztam aznap.

Geo beszámolója következik Torockói kalandokról:

Torockó

A pihenő napunk sajnos túravezetőnk nélkül telt, mert elnökünknek, Tamásnak családi okok miatt haza kellett mennie. A társaság több szekcióban töltötte az időt. A nagyon bőséges Levente-féle reggeli után egy csapat a Tordai hasadékot és Tordai sóbányát nézte meg, egy másik elindult az évek óta tervezett Székelykő-hódításra. Ha az ember a kitaposott ösvényen halad nem nehéz a terep, de voltak közülünk felfedezésre készek, akik a sűrű, szúrós bozótoson is átküzdötték magukat. Végig hittek magukban és abban, hogy ez a helyes út, de a függőleges falak tövénél erőt vett rajtuk kétség és inkább visszatértek a kitaposott útra.

A meredek kaptatót elhagyva ködös plató fogadott minket. Letekintve a völgybe, ki-kibukkant a fehér homályból a falu hosszan nyújtózkodó képe.

A Székelykő piros-fehér-zöld színben köszöntött minket. A táv az előzetes híreknek megfelelően két óra alatt kényelmesen teljesíthető, nekünk egy és háromnegyed óra alatt sikerült. Az égiek örvendezve sikerünknek elhajtották a felhőket és kisütött a Nap. A csoportkép elkészülte után visszaindultunk.

Egy kis pihenő után meglátogattuk a sajtgyárat. Minden fajtából lehetett kóstolni és ez olyan jól sikerült, hogy szinte a teljes kínálatból vásároltunk.

A délelőtti Székelykő-társaság a még nem kellő mennyiségben rendelkezésre álló izomláz kialakítása érdekében a Tordai hasadékot is végiggyalogolta.

A vacsora kalória mennyisége örvendetesen egybe esett a felhasznált mennyiséggel és karöltve a gyümölcslé párlattal kellemesen ringatott az utolsó tündérországi éjszakán.

Ébredés után beköszönt a reggel és fejbe vágott a felismerés, indulni kell otthonról hazafelé.

Az úton ízelítőt kaptunk abból, hogy vannak olyan embertársaink akik a járműveik irányításra megalkotott eszközeiből csak a dudát ismerik. Szerencsére Ádám vezetésével sikerült őket és minden kanyart, kaptatót leküzdenünk. Fáradtan, de épen, egészségesen, és az együtt töltött idő élményével feltöltődve értünk haza.

Magyar Vadnyugat - 2015 július 11.

Szép számban gyülekeztünk Budaörsön. Cucu, mint túraszervező ezúttal autóval érkezett, mert a vasparipa tankja belseje korróziómentesítésen esett át és még nem száradt ki a bevonat. Beugrottam én, mint dublőr és road captain. Rövid eligazítás után útnak indultunk. Jana és Balu precízen biztosítottak, Bazsi volt a záróemberünk. Sok körforgalmon haladtunk át. Egy alkalommal teljes Wertheim-zárral biztosítottak a fiúk, mert Cucu is besegített Opel Astrájával, ott a két motor és az autó közt még a huzat is csak útlevéllel tudott átjutni. Jó tempóval haladtunk az 1-es országúton.

Tatabányánál a Turul Emlékműnél kis pihenőt tartottunk és fényképezkedtünk, elfogyasztottuk készleteink egy részét.

Útnak indultunk délnyugat irányába, kis forgalom mellett, élvezetes volt a vonulás. Császár falu elején ott a Henryx ranch! A főnök maga intézte és építette. Kis csapatával sokat dolgozik, mert látogató van bőven. Épp akkor távozott onnan egy gyermekcsapat, akik western-táborban voltak ott. Körbetekintettünk, majd vendéglátónk, Henrik felajánlotta, hogy üljük meg a dühöngő bikát.

Ez aztán a jó kezdés! Odasétáltunk a gépbikához. Egy fiatalember épp nagy ívben távozott az erősen ugráló gépezetről és sima leszállást hajtott végre a puha szalmában. Bíztató perspektíva...Jana felült és rendesen kapaszkodott is, a bikát kezelő úriember számára félre nem érthető jelzéseket küldött, hogy mekkora kilengést engedélyez a bika számára. A rövid rodeó nem is végződött leeséssel, hiszen így csak a Bika Zéró kiadással ismerkedhettünk meg. Jana tökeit kissé megropogtatta a mutatvány, de semmi komoly. Aztán jöttek a többiek. Lacek, mint egy cowboy, elegánsan rodeózott. Balu pedig laza felsőtesttel, egy kézzel, kurjongatva. Bömbi is ügyes volt, Judit nejem, Claudia és Anikó is.

Magyar Vadnyugat - 2015 július 11.

Cucu egynapos gurulást szervezett. Megtekintettük a Turul Emlékművet, Tatabányán, majd elgurultunk Császár faluba, a Henryx city-be, vagyis a Magyar Vadnyugatra.

Élethű a helyszín. Fából készült épületek, homokos talaj. A kis múzeumban indián és cowboy emléktárgyak, fényképek. Kossuth Lajos Colt pisztolyának másolata is megtalálható, az eredetit Kossuth az 1851-52-es amerikai körútja során kapta Samuel Colt-tól.

Az ivóban befőttesüvegben szolgálják fel az italt. Mekkora ötlet! Jól esett az alkoholmentes citromos sör.

Ebédre remek tarját kaptunk, csípős rántott csirkeszárnyakkal körítve. Mézes, mustáros csirke is szerepelt az étlapon. Kérdeztük Henriket, van-e fittness-saláta, de nyomdafestéket nem tűrő választ kaptunk :-) Jót faltunk.

Ebéd után beszélgettünk Henrikkel, elmesélte, hogy túrát vezet Amerikába. Minden év februárjában. 16 napos út ötszázezerért, nem is olyan sok...majd ha nagy leszek, kipróbálom. Szezonnyitó túrának sem lenne utolsó. Két nap motorozást is tartalmaz a program, a prérin.

Cucut megkértem, hogy egy 4 másodperces videó erejéig engedje magát felakasztani az udvaron álló bitófára. A többiek is győzködték, hogy ilyen korban a csigolyák távolítása kifejezetten jót tesz...de valahogy elmaradt a műsor.

Beszélgettünk, sétálgattunk, fényképeket készítettünk. Aztán csoportkép következett, majd búcsú.

Az egyik csapattal Komárom felé indultunk, 4 motorral, átgurultunk a Dunán, az északi parton Párkányig mentünk, majd Letkésnél vissza a magyar oldalra. Verőcén cukrászdalátogatással pihentünk.

Egy másik csapat Székesfehérvár felé fordult, ki-ki úticélja szerint.

Alless Fett! Ahogy a művelt francia mondja. Nagyon jó gurulás volt, köszönjük a szervezést és a jó társaságot, a szakembergárdának a precízen végrehajtott motoros szolgálatot.

Megyer, Camp Fesztivál - 2015 június 25-27.

Hazánk legkisebb falujában idén is klubunk segített a MeCaFe (Megyer Camp Fesztivál) motorosainak szórakoztatásában.

A bulizás mellett szolgálatban is voltunk, motoros ügyességi versenyt szerveztünk.

Klassz buli volt. A hosszú hétvége esszenciáját egy kisvideóba foglaltuk össze

Megyer Camp Fesztivál - 2015 június 25-27.

Idén egyhetes fesztivál fogadta a rock&roll rajongókat Megyeren, hazánk legkisebb lakott falujában. Csapatunk egy hosszú hétvége erejéig csatlakozott és szokás szeriunt szervezte a motoros programokat.

III. Honda Shadow, VT, VTX Márkatalálkozó - Ercsi, 2015 június 20.

Honda találkozó Ercsiben - együtt a legendás motorkerékpárok

A Shadow Owners Club Magyarország hagyományosan megrendezi a Honda chopper és cruiser motorkerékpárok seregszemléjét, a Honda Shadow, VT, VTX Márkatalálkozót.

Idén VI. 20-án, ismét Ercsi városában, festői háttér mellett, a Duna-parton találkoztak a legendás motorok, tulajdonosaik és a motorozás rajongói. Az időjárás is kegyeibe fogadta a látogatókat, a 140 begördülő motorkerékpár nyergében 180 motoros vendég érkezett, természetesen a helybélieket is szívesen láttuk. Mintegy 300 látogató csodálhatta meg a felsorakozott gépcsodákat.

A megnyitó után előadások és beszélgetések zajlottak, a motorosok számára különösen hasznos témákban. Szó esett a sikeres és kellemes túrázás feltételeiről. Rendőr vendégeinktől sok hasznos információt hallhatott a közönség közlekedési morálunkról, motorosok és rendőrök partneri kapcsolatáról, valamint arról, mit tehetünk a biztonságosabb közlekedés érdekében. Motorhang-szépségverseny és ügyességi verseny tette próbára a motorokat és motorosokat. A megjelent különleges motorkerékpárokról és a parádésan felsorakoztatott veteránmotorokról is sok érdekes dolgot tudhattunk meg. A Kikötő Étterem gondoskodott a kiváló menüről.

A nap fénypontjaként 81 motor dübörgött együtt Ercsi utcáin, a motoros felvonuláson. Azt követően pedig rendőri biztosítás mellett, egy 90 km-es túrát élvezhetett végig a szép számú csapat, a környék szép tájain.

Az esti koncerten a húrok közé csaptak a színpadon, a Black Jack mellett a fő attrakció a Zorall zenekar volt.

Csapatunk már év eleje óta dolgozott az előkészületeken. Nagy örömünkre szolgált, hogy Ercsi városa befogadott bennünket és rengeteg segítséget kaptunk a helyiektől. Partnerre találtunk idén is Ercsi Város Önkormányzatában, akik támogatták a rendezvényt. Köszönjük, hogy Győri Máté polgármester úr velünk töltötte a napot. Szintén fő támogatóink közt tudhatjuk a Musashi Hungary Ipari Kft-t. Nagyon sokat segítettek a Fejér Megyei Rendőr Rendőr Főkapitányság rendőrei, köztük Ercsi város rendőrörsének munkatársai. Az ercsi veteránmotorosok is emelték a rendezvény fényét a kiállított, pompásan rendbehozott járművekkel. Lehetetlen lenne felsorolni mindenkit, aki segített a helyi civilek és szervezetek közül. Ezúton is köszönjük mindenkinek a segyítséget!

Reméljük, hogy a hagyományt folytatva jövőre is sikeres találkozót szervezhetünk, Ercsiben.

A mi összefoglaló videónk:

Az ercsi mozaik TV riportja:

Paksi atom, Kalocsa, Soltvadkert - 2015 május 30.

Manó szervezte május végi egynapos gurulásunkat.

A 6-oson cirkáltunk Paksig. Itt megtekintettük az atomerőmű látogatóközpontját. Tanulságos volt. 1980 óta üzemel az erőmű, 4 db blokkja egyenként 400MW-os, az ország energiaszükségletének mintegy 40%-át fedezi.

Nyomottvizes kivitelű a reaktor. A láncreakció felmelegíti a nagynyomású vizet, ami a nyomás miatt magasabb forrásponttal bír, tehát nem válik gőzzé. A forró primer víz egy hőcserélő segítségével gőzt fejleszt a szekunder vízből, a gőz a turbinákat hajtja, melyek a generátorokat. Utóbbiak transzformátor állomásokon keresztük csatlakonak a villamosenergia hálózatra, táplálják azt.

Láttuk a fűtőelemek makettjeit. A dúsított urán kis kapszulák formájában kerül a fűtőelembe. 2 db 10 mm magas, 7 mm átmérőjű kapszula egy magyar család teljes évi energiaszükségletét. A hasznos technikai ismeretek vételezése után ismét a 6-osra fordutunk, Kalocsa volt a cél.

Alig kezdtük húzni a vasaknak, egyszer csak fehér papírlapokat láttam szállni, a tükörben. Bazsi úgy mesélte, hogy valóságos papírfüggönyön kellett áthajtania. Felde Viktor barátunk munkája szállt ily módon el. Aztán hopp, felkapta a szél az én hátizsákomat is. Gyorsan összeszedtünk mindent és továbbindultunk.

Paksi atom, Kalocsa, Soltvadkert - 2015 május 30.

Látogatást tettünk az Atomerőműben, Pakson, majd Kalocsa város nevezetességeit tekintettük meg. A szép napot Soltvadkerten egy cukrászdai látogatással koronáztuk meg.

Kalocsán megtekintettük a Paprikamúzeumot. A kalocsai paprika Hungarikum. Jellegzetes ízét a szárításkor nyeri el, amikor a paprikában lévő cukor és keényítő reakcióba lépnak, majd a száraz paprika őrlése után kerül a csomagokba és az üzletek polcaira. Érdekes volt látni a szerszámokat, melyeket a termsztéskor használtak. Megtudtuk, hol helyezkedik el a magyar csípős paprika a csípősségi skálán. Megnéztük a Dunán úszó paprikamalom makettjét is. A múzeum kis üzletében vettünk ezt-azt, természetesen minden a paprikához kötődött.

Aztán az Érseki Kincstár következett. Csodás nemesfém tárgyak, szobrok, liturgikus ruházatok sorakoznak a vitrineken.

Átsétáltunk az Érseki Könyvtárba. Fantasztikus látványt nyújtott az olvasóterem és az egységes kötésbe rendezett könyvek rengetege. A könyvtár mintegy 150.000 kötetes, bárki beiratkozhat és kutathat a kötetek köt. Folyik a régi könyvek digitalizációja is.

A kulturális fejlődés után hatalmas hamburgereket ettünk. A következő úticél Soltvadkert volt, a nevezetes cukrászdával. Komoly szénhidrátmennyiséget fogadtunk be ott.

Aztán elbúcsúztunk és hazagurultunk.

Szuper nap volt!

Pipás technikai nap - 2015 május 9.

S eljött a nagy Pipás nap. Budaörsön találkoztunk. Pipás tesó ujját törte, így Kis Pipás vezette a csapatot Zsámbékra, az egykori légvédelmi bázisra.

Valaha szebb napokat látott a bázis, mára láthatóan elfogyott a karbantartásra szánt pénz, csendben erodál minden, ami fém, lassan mindent birtokba ves a gaz. A bázis a Budapestet védő honi légvédelem egyik oszlopa volt. Lokátorállomás és légvédelem. Magyar és szovjet technika található benne.

Pipás technikai nap - 2015 május 9.

Szokásos tavaszi technikai napunkon ellátogattunk Zsámbékra, az egykori légvédelmi bázisra. Majd Pipáséknál zsíroskenyereztünk, aztán a szlalomtudásunkat csillogtattuk. Délután pedig meglátogattuk jubileumukat üneplő Africa Twin-es barátainkat.

A haditechnika iránt érdeklődők számára valódi csemege a bázis. Az 50-es, 60-as évek technikai fejlődése is nyomon követhető, ahogy a lokátorok, műszereskocsik fejlődtek. Különböző frekvenciasávban működő lokátorok, yagi-k történetét és jellemzőit ismerhettünk meg szakavatott idegenvezetőnk jóvoltából. A lokátorok mellett tűzvezetők és tüzérségi eszközök is találhatók a bázison. Csöves és rakétás ütegek, különböző csapatlégvédelmi eszközök - mind ott vannak. A rakéták anatómiáját is megismerhettük, hála az oktató demó anyagnak.

Impozáns látványt nyújtanak a hadieszközök.

E technikai program után Pátyra gurultunk, a Pipás rezidenciára. Jó kis zsíroskenyér, hagymával, szörp következett. Kellemes beszélgetés után kimentünk a betonra, döntögetni egy kicsit, szlalomozni.

Majd elbúcsúztunk a Pipás családtól és elgurultunk Esztergomba. 10-éves az Africa Twin klub! Meglátogattunk testvérklubunkat, akik Esztergomban ünnepelték jubileumukat. Fent a Vaskapu kilátónál csatlakoztunk hozzájuk. Itt a kilátásban gyönyörködtünk, majd a csapat egyik fele délnek indult. Mi Bazsival az AT-sekkel legurultunk a kempingbe, vacsoráztunk. Elköszöntünk és estébe nyúló gurulással, kis felvidéki kitérővel vettük az irányt hazafelé.

Vácott egy őz ugrott elém a semmiből...kiáltani sem volt időm, szerencsére nem ütöttem el...

Nagyszerű nap volt, köszönjük, Pipás család!

Májusi laza, szerpentinezős - 2015 május 1.

Bazsi debütált, mint túraszervező! Dunakeszin találkozott a csapat: Bazsi, Jana, Geo, Cucu, Andi, Lacek, Viktor és jómagam.

A kávé után útnak indultunk Vác felé, ahol becsatlakozott Soós Laci. Felgurultunk a Naszályra, gyönyörködni a kilátásban. A kinézett vendéglő zárva volt, így a panorámában gyönyörködtünk kicsit, majd indultunk tovább Verőcére, hogy felvegyük Lidit.

Májusi laza szerpentinezős - 2015 május 1.

Szerpentinezés a Naszályra, Királyréten kávézás, kis kiruccanás a Felvidékre, szíves vendéglátás majd Üvegtigris. Esőmenet hazáig. Ez volt Bazsi szervezői debütálása. Jó volt!

A második étterem is zárva volt...érdekes üzleti hozzáállás egy hosszú hétvége pénteki napján.

A következő megálló a Királyrét volt, kávé, frissítő. Majd szerpentineztünk egy kicsit, klassz erdei utakon. Országúti cirkálás következett, átgurultunk Felvidékre egy rövid szakaszra, majd Esztergomnál vissza.

Ezután szíves vendéglátásban volt részünk, a Kakukk fogadóban, Mogyorósbányán, Szaller Pista shadow-s barátunk és családja jóvoltából. Szép, rendezett udvar, finom kávé, süti, üdítők - köszönjük szépen.

Aztán közösen vendéglátóinkkal Tinnyére mentünk. Az Üvegtigris vendéglőben megebédelt a társaság, jó hangulatban. Majdnem jóllaktunk, amikor esni kezdett. Na... Fizettünk, beöltöztünk. Esős motorozás következett. Csobánka, Esztergom, Budapest volt az irány. Ki-ki haza.

Köszönjük Bazsi, remek túra volt.

Tavaszi HKT - Motoros véradás, Nyíregyháza - 2015 április 26.

Talán az autópályázás és a távoli helyszín miatt idén a szokásosnál kevesebben vettünk részt a tavaszi HKT-n. A Vara klub egy ottalvós túrát szervezett a környéken, ők Nyíregyházán vártak bennünket. Nyíregyházán a Motoros Véradáson való megjelenés nemes célja mintegy tucatnyi HMSZ-es motorost érintett meg.

A Wilker-nél gyülekeztünk, majd elpályáztunk Nyíregyházára. A Múzeumfaluban parkoltunk le, itt köszöntött minket a rendezvény atyja, Szász Karcsi. Ezer motor! Népszerű volt a rendezvény idén is.

14 ágyon, folyamatosan szervezték a véradást. Adj vért és ments meg 3 életet - ez a mottó sok motorost cselekvésre serkentett, a csúcsidőben másfél órát is vártak a türelmes motorosok, hogy sorra kerüljenek. Segítőkészségből jelesre vizsgáztak a motoros véradók és benzintyúkok.

Tavaszi HKT, motoros véradás - Nyíregyháza, 2015 április 26.

Nyíregyházán a Motoros Véradáson való megjelenés nemes célja mintegy tucatnyi HMSZ-es motorost érintett meg.

Szász Karcsi e program mellett még klubot is alapított, az Óriáskerék motoros egyesületet, melybe a helyszínen is lehetett jelentkezni.

A színpadon is folyamatos volt a program, tánccsoport, koncertek. Babgulyás rotyogott a kondérban. Megnéztem a Múzeumfalut. Megérne egy túrát is. Paraszt lakóházak, gazdasági épületek, templom, szatócsbolt várja a látogatókat. A látogató centrumban kultúrált körülmények.

Visszafelé egyénileg gurult a társaság. Kellemes motoros vasárnap volt. Remélem a tervezett véradási rekord is megdőlt.

Mindenképpen érdemes lenne egy túrát szervezni Nyírségbe, mert gyönyörű vidk, eddig még nem jártunk erre. De az már egy másik történet lesz.

Ország gyöngye aranya, legszebb megye Baranya túra - 2015 április 11-12.

Már reggel lehetett látni, hogy jó időre számíthatunk a túra alatt, de az induláskor azért még be kellett öltözni. Baluval Balatonvilágos közelében találkoztunk, hogy innen együtt guruljunk Soltvadkertig.

Menet közben áthaladtunk a "híres" Akasztói borvidéken, amit Villányban még emlegettünk amikor a borkészítés technológiája került szóba. Soltvadkerten a cukrászmesterség remekeit végigkóstolva nem bántuk meg, hogy tettünk egy kis kerülőt. Innen már a teljes csapat indult tovább, hogy megnézzük Pécs nevezetességeit.

Ország gyöngye aranya, legszebb megye Baranya túra - 2015 április 11-12.

Egy szép tavaszi hétvégén déli megyénkbe vitt az utunk. Soltvadkert édességei után Pécs gyönyörű belvárosa következett. Majd Villányban kóstoltuk a hegy levét. Siklós várában is jártunk, majd a Mohácsi Csata Történelmi Emlékhelyét látogattuk meg. Dunaszekcsői egy kiváló ebédet költöttünk el. Klassz volt ez a túra!

A pécsi belváros hangulatát átvéve beültünk a dzsámi mellett egy kis kávéra, sütire, beszélgetésre, amire Jana hívta meg a társaságot –aznap volt ugyanis a szülinapja. Távozáskor azt azért még megvártuk mi történik miután Balu a női mosdóba vette az irányt. Sikongatás nem volt, csak megkönnyebbült arckifejezés mikor Balu kilépett.

A Széchenyi téren mindenki élvezte a tavaszi napsugarakat, sokan kiültek a lépcsőkre, élettől nyüzsgött a belváros. Bőrnadrágban viszont már kezdett sok lenni a jóból, úgyhogy az ókeresztény sírkamrák meglátogatása ilyen szempontból is felüdítő volt. Miután megcsodáltuk a bazilika nagyságát is, Villánynak vettük az irányt. Ahogy közeledtünk Villány felé, egyre hangulatosabb falvakon haladtunk keresztül;

Palkonyán a pincesor mellett kedélyesen borozgató embereket látva már tudtuk, hogy Villány sem fog csalódást okozni. Az érkezésünk – természetesen – nem volt észrevétlen, a hét motor dübörögve gördült be a villányi pincesorra. Elfoglaltuk a szálláshelyünket, és amikor láttam, hogy a 106-os szoba jutott nekünk, kezdtem aggódni. Beugrott a pécsváradi túráról megmaradt mondás: a 106-os szoba fizet! Szerencsére itt volt a pótágy, így Tomiék kerültek abba a megtisztelő helyzetbe, hogy állhatják a cechet.

Este jöhetett a jó megérdemelt lazítás. A vacsora előtt a csapat egy része elkövette a legnagyobb szentségtörést amit Villányban el lehet, és sörözéssel indították az estét. A vendéglátónk a finomabbnál finomabb fogások mellé a helyi pálinka és borkínálatot is megmutatta annak aki hódolni akart eme nemes nevű élvezetének. A nap fénypontjaként a túraszervezőt egy nagy dobostortával köszöntöttük, hiszen ezen a napon töltötte be a 76. életévét. Akarom mondani 56…

A vacsi mennyiségére senkinek nem lehetett egy szava sem, úgyhogy miután degeszre ettük magunkat muszáj volt sétálni egy kicsit. Az egyik pince előtt ücsörögve még jó kis beszélgetéssel – no meg énekléssel - folytattuk az estét, amíg ki nem dőlt a társaság. Senkit nem kellett altatni azt hiszem.

Vasárnap a reggeli után pakolás, majd irány Siklós. A vár előtt páran íjat vettek a kezükbe, de a bemutató végén megnyugodhatott a társaság, hogy az ebédnek valót nem nekünk kell lelőni – nagyon éhesek maradnánk! A vár nagyon szépen föl lett újítva, élvezet volt végig sétálni a várfal tetején épített gyilokjárón, megnézni a kápolna csodálatos ólomüveg ablakát, és kézbe venni a fegyvereket.

A dicső múlt után jött a gyászos múlt, amire Mohácson emlékeztünk. A mai ember számára már-már érthetetlen az a hazaszeretet amivel több tízezren adták életüket Magyarországért.

Az emlékpark után még megálltunk ebédelni Dunaszekcsőn, ahol Ercsit idézve a Duna parton sorakoztattuk föl a vasakat. Ennyi szép motor meg a Duna a háttérben mindig jól néz ki.

A finom ebéd után a csapat még megállt tankolni, mi pedig Baluval hazafelé vettük az irányt. Este hét körül értünk haza, és bár napközben nagyon jó idő volt, estére eléggé lehűlt a levegő. Nem álltunk meg fölöltözni, hogy annyival is hamarabb érjünk haza.

Estére kellemesen elfáradtunk, majd’ 650 km-t magunk mögött hagyva. Janának köszi a szervezést, Tominak a csapat vezetését, a többieknek meg a jó társaságot!

Rodox

Motorfesztivál - 2015 március 20-23.

A Honda 2015-ben is lehetőséget adott a Honda Márkaklubok Szövetségének, hogy a tagklubok egy-egy motort kiállítsanak a Budapest Motorfesztiválon. Motorok, vásári zsibongás, motoros cucc akciók jellemezték ezt a márciusi hétvégét a vásárvárosban.