Rólunk írták

Sajtószemle

Egy jótevő motoros banda az utakon

2012. november 04., vasárnap, 13:04

Szerző: Guba Zoltán

http://www.szabadfold.hu/aktualis/egy_jotevo_motoros_banda_az_utakon_honda_shadow

Sokszor igazságtalanul durva jelzőket társítunk a motoros bandákhoz. Holott a Honda Shadow baráti társaság sem tipikus macsós csapat: ha kell, vért adnak, kérésre Balatonnál árva gyerekeket motorbicikliztetnek. Kíváncsi munkatársunk is nyeregbe pattant – igaz, „csak” utasként –, és állítja, mámorítóan jó ez az érzés: úton lenni, sehová nem menni, mégis megérkezni, de végtelenül szabadon.

Egy jótevő motoros banda az utakon Egy jótevő motoros banda az utakon Egy jótevő motoros banda az utakon

Fotó: Kállai Márton

Két hete már álltak itt. Kezet fogtak, hátat paskolgatva egymást átölelték. Néhány baráti, férfias puszi is csattant. Szomorúan tapasztalták, hogy rájuk esteledett, ha tudták volna, néhány héttel rögtön visszatekerik az időt. Búcsúztak nehéz szívvel: úgy fest, vége ennek a szezonnak is. Az ígért évzáró vacsora legfeljebb szépségtapaszul szolgált, ami takarja a bajt, de nem gyógyítja azt. Mert mély sebet üt a lelkeken a szezonzárás: motorozó embert nagyobb bánat aligha érheti, mint amikor a masináját fényesre csutakolja, s hogy baj ne érje, a garázsba tolja, tavaszig letakarja.

Jó, jó, ha teheti, hetente egyszer-kétszer leoson, megszemlézi: megvan-e mindene, történt-e baja időközben? S ha már lement, újra megtisztogatja, hiszen a szálló por, tudjuk, tüdőt, gépet nem kímél. Titkon még beindítja a masinát: ha nem ülhet rá, legalább a hangját hallja. Persze rövid ideig, másokat nem zavarón. Még vacakol az akkumulátorral is, nehogy a téli hónapokban lemerüljön, tönkremenjen.

De csekélyke kárpótlás, sovány vigasz ez! Motorosnak a rossz idő olyan, mint pecásnak a tartós horgászati tilalom. Csak sóhajtozik, próbálkozhat bármivel, semmi se jó. Nem találja a helyét.

Szerencsére, a motorbicikli is majdnem olyan, mint a családi ház: sosincs egészen kész, mindig muszáj igazítani valamit. Ide tükör kerül, új, csillogó bukásgátló, lábtartó, lecsüngő, dizájnos táska. A kipufogóból lehet nagyobb, hangosabb, hogy még kezdő autóvezető is messziről meghallja. Biztonsági okból se árt, ha jut belőle a túloldalra is. Egy a lényeg: a motor hasonlíthat, de nem lehet olyan, mint másé. Hallom is: ha magamnak haragost szeretnénk, dicsérjem a tulajdonost, hogy szép a motorbiciklije, tegnap kiköpött ilyet láttam a körúton. Motoros e sértést soha meg nem bocsátja.

Jóságos, adakozó az idei ősz! A négynapos ünnepi hétvégén évszázados melegrekorddal kedveskedik. A világháló megtelik csalogató üzenetekkel: ki a természetbe! Gyalog, biciklivel és motorkerékpárral, persze. Elő a gépekkel, guruljunk egyet, idén egy utolsót, a jó érzés okán a Velencei-tó körül.

A motoros, állapíthatom meg, fegyelmezett, pontos nép. Tíz órára hirdették a találkozást. Tíz előtt öt perccel még senki sincs közülük a benzinkútnál. Emelgetjük a fejünket. Elmarad a gurulás? Nekünk elfelejtettek szólni? Mielőtt komolyan aggódnánk, hogy ide hiába jöttünk, három perccel tíz előtt begurul az első gép, és pontban tízre tizenhat Honda Shadow chopper itt van. Eljött Farkas Tomi, Rodox, Red Bull Zoli, Pipás, Jana és a többiek is, hiánytalanul. Négyen csatlakoznak még hozzánk a tónál, halljuk. Ők a környékről érkeznek. Jó az idő, ki kuksolna ilyenkor otthon, ilyen alkalmat nem mulasztana.

Csak a teljesség kedvéért: jött még bónuszként egy BMW is, ő régi ismerős, meg „egy nagy testvér”, egy 1800 köbcentis Honda, hátul „csomagként” velem, a tollforgatóval. Kilógunk a sorból, s hogy az összképen ne rontsunk, mi zárjuk a felvonulást. Illetve majdnem: mert a sor legvége, a zárás Janáé. Ott mindenre, mindenkire ügyelnie kell – legvégül csak rutinos motoros haladhat, ez alapszabály.

– Még jó, hogy két hete könnyezve elköszöntünk egymástól és lezártuk a szezont – reklamál Pipás. A neve onnan van, hogy a pipájától meg nem válna, talán így is alszik. A sisakja is olyan, ha úri kedve úgy diktálná, menet közben is akár szívhatná. Szakállas, kópé arcú ember.

– Az két hete volt! Ma meg ma van. Miért ne zárhatnánk akár kétszer a szezont? – feleli Farkas Tomi, a chopperes baráti kör elnöke. Gyors tájékoztatásba kezd. Körbeálljuk az elnököt, vannak új arcok is a csapatban, mindenkit nem ismer, a „játékszabályokat” ismerteti. Lediktálja az útvonalat, azt is, hol mire kell figyelni. Ő megy elöl. Mögötte Rodox, harmadik Red Bull Zoli, majd Pipás, útközben ők biztosítanak, Jana ugyebár a záró ember. – Kettes sorban, cipzárban haladunk, 90 fölé senki se megy, senki nem előz, nem brahizik. Legfontosabb a biztonság! Senkit nem akarok sérülten látni vagy később a kórház intenzív osztályán látogatni. A motorok, gondolom, rendben, a tankok teli. Nem állunk meg, csak Pákozdon, a doni emlékhelynél – sorolja a legfontosabbakat Farkas, aki le sem tagadhatná, hogy civilben informatikai mérnök. Lényegre törően, határozottan beszél.

Tizenkét éve motorozik, hét éve megvan a Shadow-ja. Különös jószág ez, az ember úgy érzi, mélyen, szinte a földön ül. Kényelmes, megbízható motor. Száguldozni nem lehet vele, inkább cirkáló ez, de szépen, nyugodtan elvisz akár a világ végére is. Másik motoros baráti körhöz tartozott. Sok minden nem tetszett ott neki. Kivált, megalakították a Honda Shadow baráti társaságot. Otthon sincs zűr, hogy örökké a haverokkal lógna: ha a neje, gyereke is jönni akar, jöhetnek ők is, mint ahogy más is hozhatja nejét, barátnőjét. Mi ilyenek vagyunk, sorolja.

Beindítják a motorokat. Az aszfalt megmozdul a talpunk alatt. Ezernél több lóerő dübörög. Mielőtt mögé huppanhatnék, „pilótám”, Kiss L. György gyanakodva néz, méreget: – Zoli, szoktál te motorozni egyáltalán? – kérdezi gyanakodva. Arcom elszánt, mint csatába induló harcosé. Nem is értem a kérdést. Hogy jön ez ide? Miből gondolja, hogy nem? Jó, mondjuk, bukósisakot, kesztyűt, szemüveget tényleg nem hoztam. Sisakom nincs, nekem az nem stílusom. Nem baj, kezdte ő, gondolta, hogy így lesz, azt majd ad. A kezem nem fázik, s ha szemembe süt a nap, becsukom, nyugtatom. Kiss fejet csóvál, matat a csomagtartóban, kerül mindkettő. Magamra kapom gyorsan, de látom, továbbra is néz. Mit bámul ez rajtam? A motoros¬kabátot speciel kölcsön kaptam. Nem új, de megkímélt állapotban van, telerámolták különféle merevítővel. Nehéz is, akkora vagyok benne, mint az Alföld. Kritikus szem talán felfedezi: lehetne nagyobb is. Ujja rövid, derékban, mellben, pocakban, hónaljban szorít, de végül is néhány órát akár levegő nélkül is kibírok. Aki kölcsön adta, nem törődve azzal, hogy az utcán, a kapuban áll, a nadrágja szárát felhúzta, úgy mutatta, hogy fém van a bokájában, csípőjében, a derekában. Papírokat hord magánál, ha repülőre száll, nehogy terroristának higgyék, amikor bejelez a fémérzékelő detektor. Úgy raktak össze, mint a mozaikot, újságolta. De jó ruha ez, engem megvédett. Azért vigyázz magadra, tanácsolta. – Már gyerekkoromban imádtam a motorozást, mágnesként vonzott, úgy elbűvölt – tódítom Kissnek.

S igaz is, már tízévesen kedvtelve néztük Tiszavölgyi bácsit. Ő minden vasárnap reggel a motorját szétszedte, megpucolta, délre összerakosgatta. Sose unta el. Szerette, ha figyeljük. Néha szólt: „Fiam, add ide azt a villáskulcsot! Ne azt, inkább a másikat! Vagy lehet mégis az!” Ha végzett végre, ülhettünk próbaútra az oldalkocsiba. Hallhattuk, hogy dicséri az öreg Pannóniát, hogy röccen elsőre a motor. S indultunk neki, drukkolva, ne jussunk túl messzire: mert a motor aprócska emelkedőn köhögve, füstölve megadta magát. Tolhattuk haza, ő meg agyalt: mi a baj, mit felejtett ki megint?

Később, de még mindig pimaszul ifjan, nem teljesen normális barátok mögött ülhettem hátul. Magamat szapulva, hogy mamlaszként bíztam bennük, s hittem el, hogy nem rohanunk, ráérünk. De mentek, mint a veszedelem. Én csimpaszkodtam erőst, hogy csak ezt az utat ússzam meg, soha többé föl nem ülök. De az ember nem tanul, felültem megint. Felültem? Vezettem. A teniszpályánál állt, csillogott a fényben. Kipróbálod?, kérdezte a teniszpartner. Nem kérdés, feleltem. Nálunk nőhöz, focihoz, motorhoz mindenki ért. Felültem, ma se tudom, hogy, de elindult, felgyorsult. Átvágtam a pályán, hiába fékeztem, a drótkerítés fogott meg, s fogadtam meg sokadszorra: motorra soha!

Ezt mondjam ennek a Kissnek? Ugyan! Minden rendben, Gyurikám, indulhatunk, nógatom. Félelem nincs bennem. Talán annyi, mint kezdő síelőben, aki fekete pályára tévedve döbben rá, hogy az egyik lécét a hüttében felejtette. Így telik az első két perc. Az nyugtat kissé, tudom, hogy Rodox (amúgy Görög Roland, de így talán senki se ismeri) évekig mentőzött. Az ötödik perc körül eldöntöm, ezt az utat élvezni fogom. A hetediknél, egy huppanó miatt kis híján lepottyanok, korrigálok: majd visszafogottan élvezem.

Tempósan haladunk, már Martonvásárnál tartunk. Rendőrök állnak az úton, október 23. körül ennyi motoros együtt az álmoskönyvek szerint sok jót nem jelent. De ismerős a motoros csapat, csak barátságosan integetnek. Integetnek a szembejövő motorosok is. Integetnek az út mellől a gyerekek, járókelők. Kezdek elszemtelenedni, mint Berija, már integetek én is.

Már nem csak Kiss tarkóját fixírozom, nézek jobbra és balra is. Már nem is ül előttem senki, lehet az is, hogy én vezetek. Már nem mi megyünk, a táj fut körülöttünk. Már a tónál járunk, kerültem meg már többször biciklivel. Ismerős az összes emelkedő, lejtő és bucka. Ismerős, de most mégis egészen más. Megállunk, már a fotók készülnek az emlékhelynél. Szép idő van, a tavat csodáljuk, történeteket hallgatunk: Kill Boyról, ha szabálytalankodik az autós, udvariasan bekopog hozzá, hogy öreg, ezt hogyan képzeled? Már Kiss L. György mesél, hatszor volt Néphadsereg-válogatott, de fordítási hiba miatt Pozsonyba a röplabdázók helyett őket, focistákat delegálták. Semmi se változott, mindenki ellenük drukkolt, hanem látták rajtuk, szervát fogadni, szerválni, ütni nem tudnak. Már mindenki értük szorított, hat meccsen legalább egyetlen pontot csináljanak. Nem jött össze, na.

S további katonatörténetek következnek. Most sajnálom, hogy Cseh Tamás nem jött velünk. Nem az énekes, a Bütyök. Egyszer ébredése után 165 centit mért, magát mindig ennyinek tódította. Mi jobbára esténként láttuk őt, megfáradva, összemenve. Sörök mellett, ha ültünk és sorra vettük az élet fontos kérdéseit: nők, foci, s már katonaélményekkel vidámítottuk egymást, nyugtalanul fészkelődött, sose bírta ki: „Ennyit tudtok? Ez semmi!” – csattant fel, és új történetekkel rukkolt elő. Olyan hévvel, átélve mesélt, fel se merült, ez mind nem vele esett. Volt ő katona. Részt vett összeíráson, állt letolt gatyával sorozóbizottság előtt, kapott behívót, laktanyába érve lökték a borbély elé, nyírták meg, hogy mi maga, beatzenész? Kapta meg azonnal a minden bajra jó oltást. Zuhanyozott le a többiekkel, hogy a civil illatot lemossa magáról végre. S várta, hogy egyenruhába bújhasson. De többet hívtak be a kelleténél, s Bütyökre is mutattak: „Maga akkor létszám feletti, felöltözik, hazamegy. Majd hívjuk.” De megfeledkeztek róla, többé nem hívták. Mi csak találgathattuk: ennyi idő alatt hogy jött össze ennyi jó história, megélt tapasztalat?

Most, hogy itt, a tónál már a motoros anekdotákat hallgatom, rájövök: eljön majd az én időm, amikor elmondom, milyen is volt, amikor október végén lemotoroztam a tóhoz. Suhant mellettem a táj, ámult, irigyelt, aki látott.

Sőt talán egyszer még meg is írom…

Zala felé vették az irányt

Motoros felvonulás és kulturális bemutatók Gutorföldén

Szakított a korábbi évek hagyományaival Gutorföldén, s ezúttal nem a falu határában található víztározónál tartotta a majálist, hanem a község központjában, a szabadtéri színpadnál zajlottak a rendezvények. 2012. május. 01. kedd | Szerző: Gyuricza Ferenc

Az egész napos programban a kulturális bemutatók mellett a főzőverseny, játszóház és ügyességi vetélkedők szerepeltek, illetve egy budapesti motoros csapat jóvoltából motoros felvonulásra is sor került.

A többségében Honda márkájú kétkerekűekkel rendelkező motorosok idei első közös túrájukat tartották Zalában, ennek során nemcsak a dimbes-dombos tájat járták végig, de csodaszép járgányaikat is bemutatták a helybélieknek.

A Shadow Owners Club tagjai és helyi barátiak a gutorföldei erdészháznál
A Shadow Owners Club tagjai és helyi barátiak a gutorföldei erdészháznál Fotó: Gyuricza Ferenc

  • A Shadow a Honda legendás hírű márkája, tagjaink közül többen is rendelkeznek ilyen motorral, de akadnak társaink, akik az újabb fejlesztésű V.T.X. márka nyergében szelik a kilométereket - mondta az egyesület elnöke.

  • Ezek olyan motorok, amelyekkel kilencven kilométeres/órás tempóban öröm az utakat járni. Idén több túrát is tervezünk, jövünk a Balatonra, kilátogatunk a Vajdaságba, s terveink szerint a Kárpátaljára is elmotorozunk.

Mostantól: A Nemzeti Összetartozás Napja - Új Kanizsai Újság - 2011 június 9-i száma

A Rákóczi Szövetség együtt emlékezett a magyarországi SHOC motoros klub tagságával, akik pénzadományt gyűjtöttek a magyarkanizsai gyerekeknek

(Pósa Károly barátunk cikke)

Shadow Owners Club Magyarország - Délvidéki túra 2011

Elveszett szabadságunk megtalálása - Új Kanizsai Újság - 2011 június 9-i száma

(Pósa Károly barátunk írása)

A 19. század gőzmozdonyai még lépést tartottak a vágtató lóval. A következő évtizedekben viszont a motorizáció olyan mértékű fejlődésnek indult, hogy először a száz kilométeres álomsebesség lett meghaladva, aztán a kétszázhúsz feletti tempó vált egyre izgalmasabbá, és mára a szuperszonikus gyorsaság is csak hétköznapi hírecske. Ma már a fénysebesség a mérce, tudósok raja bütykölődik az ügyön.

Akik viszont meg szeretne maradni a régi vágású tempó mellett, azok motorjukra pattannak, és élvezik a gurulást, mert a régen vágtázó lovagok kései utódaként az ellenszél borzolja hajtincseiket, a kipufogójuk férfiasan pöfög, jólesően haladnak előre, majdnem a végtelen felé, és elveszett emberi szabadságukat – vagy ennek legalább részbeni megvalósulását – megint átélhetik.

A motorozás mára – bármennyire is hihetetlenül hangzik – legkevésbé a sebesség hajszolásáról szól. (A városközpontban trükköző, a tinilányoknak zsonglőrködő eszeveszetten motorjukat búgató kis nyikhajok nem a motoros társadalom részei, csak ilyen zárójeles magakellető pojácák.) Mert amikor valaki megvásárolja élete első nagymotorját, óhatatlanul belekerül egy bűvös körbe, a világ motoros embereinek testvéri táborába, ahol lóerőkről, polírozásról, olajminőségről és a jóég tudja még milyen szakkifejezésről értekeznek. Baráti közösséget alkotnak bárhol a világban, ahol nem számít a máshol fontos társadalmi rang vagy hovatartozás, csakis egy valami: a két kerék adta szabadság áhítása.

A túrák és találkozók alkalmával meglett családapák vonulnak ki motorjuk nyergében, üzletemberek, kosztümös asszonyok húznak bőr ancúgot, deres szakállú, sörhasú népség vedlik vissza jó kedélyű fiatallá. Ilyenkor a gondtalanságukat lehet tőlük elirigyelnünk, a gondosan lesikált fém monstrumok dübörgését, amik egyúttal tiszteletet parancsolnak, és valahol üzennek minekünk, hogy így is szabadna élnünk, lazábban pedálozva, a napi taposómalmunkból kilépve, egymást segítve, egymáson és magunkon is önfeledten nevetve.

A Magyarkanizsán, a hét végén megtartott motoros találkozó valami hasonlót ajánlott mindannyiunknak.

Megfontolandó?

Shadow Owners Club Magyarország - Délvidéki túra 2011


Önkormányzati sajtószolgálat - MEGYER KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA - 2009. július 2., csütörtök

JÁRGÁNYJÁRVÁNY a legkisebb magyar faluban, Megyeren - Merci, Mini, Honda-invázió – Márkabuli a Sörolimpián, augusztus 20-tól 23-ig

Három járműlegenda is randevút ad egymásnak, és rajongóinak augusztusban a II. Zorall Sörolimpián a legkisebb településen, Megyeren. A Merci W123, Mini, és Honda Shadow-tulajdonosok külön falurészekben mutatkoznak be. Naponta lesz motoros-felvonulás is.

Az idei szezon legnagyobb ingyenes koncertsorozatát rendezik meg augusztus 20-23 között a legkisebb magyar faluban, a Veszprém megyei Sümeghez közel fekvő Megyeren. A II. Zorall Sörolimpián több, mint félszáz együttes lép fel, nonstop. Többek közt a Junkies Snake Heart, a Tirpunk, a The Grenmas, a Stereomilk, a Bang bang, a Rögtön jövök, és természetesen a sörolimpia névadója, a Zorall. A koncertek idején három izgalmas, és legendás járműfajta is felvonul a településem. A Mercedes Benz W123, a Mini Morris autók, és a Honda Shadows motorok tulajdonosai a település három külön részén üthetnek tanyát, ahol a látogatók is megcsodálhatják a járgányokat. A hondások minden nap tartanak motoros felvonulást – egyebek mellett a közeli Sümegen. A jogosítvány nélkül érkezők, illetve az azt féltők addig is Megyeren mérkőzhetnek meg söröshordó-gurításban, és –emelésben. Mások a sörivásban, illetve kóstolásban mutathatnak teljesítményt. Rockesküvőt is rendez a falu, azaz lesz lehetőség házasságkötésre a fesztiválszínpadon, az egész közönség előtt is, ehhez azonban – a szabályok szerint - előzetesen be kell jelentkezni. (A tudnivalókról a megyer.hu honlapon, a „Rendezvények” rovatban, a „Házasságkötés” címszó alatt tájékozódhatnak az ifjú párok.) A házak udvarán és a pajtákban büfék, pubok, kézművesek, vásárosok, konyhák, házi sörfőzdék várják a vendégeket. Lesz bogrács-főzőverseny, lovas sétakocsikázás, tűzijáték is. A háromnapos rendezvényre érkezők a falu határában kialakított kempingben már 19-én sátrat üthetnek. Akiknek nincsenek különös igényei, akár a külön erre a célra kialakított tiszta, szép fészerben aludhatnak, ha hoznak magukkal hálózsákot. Az igényesebbek a sümegi Kapitány Hotelben is foglalhatnak szobát – de minek…? A koncerteken való részvétel mellett a kemping használata is mindenki számára ingyenes.

…………………………………………………………………

Az alábbi linkre kattintva elolvashatja legutóbbi hírünket. Amennyiben további érdekességekre is kíváncsi a legkisebb magyar faluval kapcsolatban, az Önkormányzati Sajtószolgálat keresőjébe írja be a Megyer szót, és böngésszen korábbi híreink között. Szeretettel látjuk honlapunkon is.

2 csatolt webcím


WILD, 2009 július

Alt


Motorrevű 2009 június -- Rövid hírek

Jótékonysági gurulást

szervez május 23-án a Shadow Owners Club Magyarország Salgótarjánba, a Szent Lázár Kórház Gyermekosztályára. Márkától függetlenül várnak minden jóérzésű motorost, aki hoz magával egy tiszta plüssállatot, játékautót, vagy esetleg egy tank üzemangyag árával támogatja az adoánygyűjtést.

Az eseményt a Honda Márkaklubok szövetségének tagklubjai és a Honda Hungary is támogatja. További info: www.shoc.hu


Wild Online 2009-05-07 -- Jótékonysági gurulás

Kattints ide a Wild eredeti cikkének megnyitásához

A Shadow márkaklub jótékonysági gurulást rendez május 23-án! A cél Salgótarján, a Szent Lázár Kórház Gyermekosztálya. A honi Honda Shadow Márkaklub, a Shadow Owners Club Magyarország jótékonysági gurulást szervez Salgótarjánba, a Szent Lázár Kórház Gyermekosztályára. Tulajdonképpen lehetne ez a harmadik ilyen rendezvény, de egy szervezeti változás a motorosok által már megismert nevet is megváltoztatta. Ez év elején egy hosszú folyamat lezárásaképpen két részre vált a Shadowners Motorsport Egyesület. Az egyesületben maradtak azok a motorosok, akik számára a motorozás, a motoros barátság jelenti a csapat összetartó erejét, míg a márka, a technika, a VT-k és VTX-ek szerelmesei megalakították a honi Shadow Owners Clubot, csatlakozva a nemzetközi SHOC márkaklubokhoz, egyben a Honda Márkaklubok Szövetségéhez is. A magyar SHOC bemutatkozhatott már az idei Motorkiállításon is, a Honda standján erõsítve a márka népszerûségét, a Shadow-k imázsát.

A motoros ember a szokásait - különösen, ha azok megdobogtatják még az õszülõ ötvenesek szívét is -, nem változtatja meg! Így idén is megrendezik azt a hagyományosnak mondható jótékonysági gurulásukat, amivel beteg kisgyermekek arcára csaltak eddig önfeledt mosolyt, ideiglenesen elfeledtetve a kórházi kezelésük nyûgjét, baját.

Május 23-án reggel 09.00-kor gyülekeznek az M3 autópálya kivezetõ benzinkútjánál, hogy biztosított gurulással érkezzenek meg délelõtt a salgótarjáni Szent Lázár Kórházba, ahol egy sportnapi rendezvényhez csatlakozva megajándékozzák a beteg gyermekeket azokkal az adományokkal, amit addig gyûjtöttek, vagy éppen akkor hoznak magukkal a motorosok.. Várnak minden jóérzésû motoros kétkerekest, aki hoz magával egy tiszta plüssállatot, játékautót, vagy esetleg egy tank üzemanyag árával támogatja az adománygyûjtést.

A gurulást a Honda Márkaklubok Szövetségének tagklubjai, és a Honda Hungary is támogatja. Reméljük minél többen lesznek az indulásnál!

www.shoc.hu


Totalcar 2009-05-27 -- Csordaszellem kontra 4000 évnyi civilizáció címen cikk jelent meg.

A cikket a Fórum több topicjából, vagy a Totalcar weblapján olvashatjátok. A cikkel kapcsolatban klubunk az alábbi levelet juttatta el a Totalcar szerkesztőségéhez:

Tisztelt Szerkesztőség!

Mint a Shadow Owners Club Magyarország alelnöke és a 2009. május 23-i Jótékonysági Gurulás egyik szervezője néhány adalékkal, leginkább ténnyel szeretnék szolgálni a 27-én, tegnap megjelent "Csordaszellem kontra 4000 évnyi civilizáció" cikkükhöz.

Mivel csupán tényekről kívánok írni, szögezzük le a legelején: a túránkon senki sem sérült meg, nem voltak durva jelenetek, értelmezéstől függetlenül sem, nem törött senki tükre le, nem volt karcolgatás, rugdosás, mutogatás az autókba, nem volt a mi sorainkban anyázás, beengedtük, akit kellett, de csak annyira, amennyire kellett, vigyáztunk a saját biztonságunkra, és vessenek meg, de nem nagyon zavar, ha a szabályos 90-es tempóra korlátoztuk a zsaruk megérkezéséig a haladásunkkal mások tempóját. Oké, utána voltak lassabb szakaszok is Tarján előtt, úgy 10 km-en. Előbb is megelőzhettek bennünket a kétsávos szakaszokon. Azok ezért vannak és ezért ezt az útvonalat választottuk. Az autós többség ezt meg is tette. A legnagyobb bajunk tehát az volt, hogy "lassan" haladtunk, egyben.

Tényként közölhetem, hogy az indulásnál 40 majd megérkezésre 54 motor (nem száz vagy 2-300!) videofelvételeink tanúsága szerint autópályán 31, a 21-esen 43 (!) másodperc (!) alatt vonult el adott pont mellett, leginkább 100 de széthúzódva akár 200 méter hosszan haladt a teljes konvoly. Ahh .. kilométerek ... Nem többszáz motor, nem órákra, nem kilométeren át és nem agresszíven ... de biztosítva előbb "sárgamellényesek" által, aztán szakemberek, rendőrök által, de BALESET NÉLKÜL: és megérkeztünk.

Ja! Nem a szervezők zsebét tömve, mint a cikk jószándékkal megemlíti, hanem egy kórház gyermekosztályának adakozva. De ez nem számít. Az sem, hogy az autósokkal sem történt más, mint hogy lassabban értek oda, ahova elindultak. Ezt egyébként sajnáljuk. Tényleg. De ez a "hátrány" mindenképpen megjelenik, ha ennyi motor egy úton, egy időben halad. És mindezt nem több idő alatt, mint amikor egy futóverseny ideje alatt át akar valaki vergődni a fővároson. Pesti autós tudja ezt, de nem akarja tudomásul venni, mert van "sárgamellényes-ördögi motoros", akiről már tudni is lehet, hogy mindent rosszul csinált, sőt a bejegyzők, hozzászólók ezt mind jobban tudják. Tisztelet a kivételnek.

Elgondolkodtam, bizony: hogyan lehetséges az, hogy a bennünket megelőző autók szinte mindegyike barátsággal intett (nem beintett), mert a legtöbben meg is tudtak előzni bennünket (nyolcvan, majd két sáv, nagygáz, előzés, szevasztok a normál forgatókönyv), vagy hogyan lehetséges az, hogy valaki majd egy órán át haladt mögöttünk dokumentációs célzattal fényképezve, de megközelítőleg sem pontosan számolta meg a bosszúságot okozó motorosokat? Senkiben nem merülnek fel ilyen kérdések? Aki pedig motorozik nagyobb csapattal, hogyan biztosít? De majd megtanuljuk, köszönjük a figyelemfelhívást. Az érzelmek felkorbácsolását oda nem illő jelzőkkel talán nem.

Persze hogy nem vagyunk hibátlanok, tévedhetetlenek. Mi legalábbis nem hisszük. Tanultunk a cikkből is. Jövőre látni fogják, hogy például mit. Például a záróautóra türelmet megköszönő molinót helyezünk vagy valószínűleg meghívjuk a cikkírót a szervező bizottságba kontroll-személynek, esetleg csak külön megírjuk neki mikor melyik útvonalon megyünk majd. Bár ezt megtettük, igaz áttételesen most is, hiszen az eseménynaptárukban most is ott szerepelt a jótékonysági rendezvényünk, igaz, szinte olvasatlanul. Egy traktorkiállítás inkább szakmai csemege, megértjük.

Egyébként pedig szívesen látunk bárkit, hogy személyes találkozás, együttmotorozás alkalmával megismerjen bennünket, szellemiségünket, motorozási szokásainkat, az így szerzett benyomás valósabb képet mutat, mint egy egyéni véleményt tükrözö cikk. Hozzá kell még tennünk, hogy a konvojunkban haladók egyáltalán nem számoltak be szélsőséges érzelmekről dühről, attrocitásokról. Jól érezték magukat. Belülről minden olyan békésnek tűnik ... míg valaki fel nem korbácsolja az érzelmeket ... Nekik és együttműködőinknek ezúton is köszönjük az odafigyelést, támogatást, pénzüket, résztvételüket. Köszönjük és köszönik a beteg kisgyermekek, a kórház gyermekosztálya is.

A www. shoc.hu oldalon többet is olvashatnak egyébként is békés, és kifejezetten márkaklubunkról.

Motoros baráti üdvözlettel:

Hiller Árpád alelnök,
Shadow Owners Club Magyarország